Olyan vörös a szád - Neonok éjszakája

Tudomány

Az idei Múzeumok Éjszakája kellett ahhoz, hogy legalább egy cseppizzónyi kóstolót kapjunk abból, milyen is volt egykor a fény az éjszakában.

A neoncső az emberi elme egyik legnagyszerűbb szüleménye, működési elve is módfelett egyszerű – nyilván valamennyien emlékeznek rá boldogult emlékű fizikaóráikról.

A neoncső működéséhez mindenekelőtt szükséges egy trafó, mely nagyfeszültségű árammá alakítja a hálózati kettőhúsz voltot, egy kondenzátor meg persze egy üvegcső (ún. neoncső), benne ritka, alacsony nyomású gáz (vagy gázok keveréke), no és két beforrasztott elektród. Amikor magasfeszültségű áramot vezetünk a csőbe (s ehhez elegendő úgymond, a kor kifejezését használva, felköpni a pilácsot), úgy a katódból kilépő elektronok ionizálják a csőben található ritka gáz atomjait (molekuláit), az ütközések hatására számos elektron kerül magasabb energiaállapotba, majd alap-állapotába visszakerülve a szintkülönbségből adódó, szigorúan kvantált energiamennyiséget (most megvagy!) konkrét frekvenciájú sugárzás (fény, fény!) formájában kibocsátja. A meghatározott frekvenciatartomány egy bizonyos színnek felel meg – ha például a neoncsőbe nevének megfelelően neont töltünk, mely nemesgáz (azaz külső elektronkonfigurációja úgyszólván tökéletes), akkor az világító vörös fényt bocsát ki – mi meg azt látjuk, hogy Csemege, Cipő vagy Bizományi Áruház. Ha meg kevés higanygőzt is adagolunk a csőbe, úgy meleg búzavirágkék színnel fog világítani – mi pedig boldogan silabizálhatjuk: Patyolat, esetleg Gólya Áruház.

A neoncső tündöklése még emberi lépték szerint is szokatlanul rövid ideig tartott – különösen nálunk, hiszen itt hol a háborús elsöté- títés, hol a háború utáni córesz, hol meg a Nyugat-ellenes sztálinista paranoia gátolta a színes, világító neoncsövek meg a hozzájuk kapcsolódó hamis, hazug, ám jóleső életérzés elterjedését. Ennek megfelelően a neoncső tündöklése és bukása, úgy is mint metafora segedelmével tökéletesen leírható a Kádár-rezsim története, ahol a neon ugyanolyan kedélyjavítónak számított, mint az olcsó sör, a táncdalfesztivál vagy egy ideig a futball – igaz, a fent említettekkel szemben volt még némi erotikus stichje is. A halálra szánt neonok megmentésére alakult Neonon csoport és a Magyar Elektrotechnikai Múzeum közös kiállítási anyagából az is kiderült, hogy a korabeli sajtó milyen diadalittasan számolt be az újabb és újabb neonreklámok elkészültéről, s hogy milyen sztárolt szakembereknek számítottak mondjuk az őrülten tekercselő trafókészítők vagy a neoncsőhajlító expertek – elvégre a cirkalmas neonfeliratokat egyedileg, darabonként, kézzel állították elő boszorkányos ügyességű üvegfúvók. Az elkészült feliratokból, mai, retróra kihegyezett érzékelésünkkel szemlélve, valósággal sugárzik valamiféle morbid szépség – s csak másodlagos percepciónk nyomán jut el a tudatunkig, mire is utalnak a világító feliratok –, ez tudniillik az állami monopolcégek kora, ahol mindenből csak egy (néha kettő) jutott, s bőven elég volt cégjelzés helyett mindössze annyit kiírni: Csemege vagy Cipőbolt. Azután jött a késő Kádár-kor szimulált szocialista kvázipiaca, s ez meg a betegesen rossz ízléssel megvert nyolcvanas évek véget is vetettek a neonkornak – mint elavult vackot, sorra dobták szemétre az egykori egyedi neonfeliratokat –, így azután alig-alig sikerült közülük néhányat megmenteni az utókor számára.

Ami maradt, azt a múzeum szakemberei lehetőség szerint felújították, majd a megmentett darabokat gondosan elhelyezték a Kazinczy utcai épület terebélyes, T alakú udvarán, ehhez jött még Lugosi Lugo László kivételes neonfotó-gyűjteménye, válogatás a múzeum saját, témába vágó anyagaiból (archív neonok, gázkisülési csövek, ívlámpák), no meg a Neonon csoport saját gyűjtésének gyümölcsei, korabeli fotók, régi újságok, miegyebek. Mi sem kellett több a hálás közönségnek: mire este fél tízkor felgyúltak a felújított neonok, már zsúfolásig telt az udvar, ahol előbb meghallgathattuk a hatvanas évek néhány kedves slágerét Balla Eszter (akit többek között a Moszkva tér és a Kontroll egyik főszereplőjeként ismerhet a nagyközönség) ihletett és módfelett szórakoztató előadásában (ne feledkezzünk meg a vérprofi zenei kíséretről sem – hogy ne menjünk messzebbre, basszusgitáron: Ullmann Ottó!). S végül az udvaron berendezett Neonpresszó kínálatától megittasult közönség mozgott egy jelentőset dj Shuriken retro-easy-funk-break tánczenéire – míg a bátrabbak csapatostul merészkedtek a forró és párás piciny kiállítótermekbe, s figyelték bódultan, hogy a szakma szintén vitrinben, üveg mögött elhelyezett ifjú mestere mint fújja, lágyítja, hajlítgatja úgy ötven fokban, félméteres gázláng fölött a leendő neoncsöveket. Kint pedig borzongva csodálhattuk a néha csak töredékesen rekonstruált neonfeliratokat: megannyi fragmentum – néha egész szótagok hiányoznak a szövegből, mintegy emlékeztetve arra, hogy e kort meg az ő sajátos, neonba írt nyelvét már csak töredékesen tudjuk rekonstruálni.

S végezetül, mintegy fellelkesülve a Múzeumok Éjszakájának tapasztalatain, javasolnánk, hogy gyakrabban legyen parti a múzeumokban, s hogy rendszeresen mérjenek egyszerű tudatmódosítókat (mondjuk alkoholt) is – elvégre az emberiség nagy közös kultúrkincsének rekvizítumai sokkal könnyebben megismerhetők és befogadhatók szalonspiccesen, ütemes tánczene mellett. A teremőr is csak reggel fog sírni, amint meglátja, hogy már megint feldöntötték a kitömött mamutot, ráadásul le is öntötték vörösborral.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.