Sokan isznak ólmos csapvizet – és nem is tudnak róla!

Tudomány

A nehézfém-szennyezéssel nem lehet viccelni: jobb bevizsgáltatni a vizünket - pláne, ha régi, még ólomcsövekkel bélelt házban lakunk.

Az ólomcső sokáig volt a vízvezetékek építésének legfontosabb anyaga: a honi (pláne a városi) lakásállomány átlagéletkorát tekintve ma is sokfelé a saját házunkba épített ólomcsöveken át folyik át az ivóvíz, mire eljut a csapunkig.

Persze az ólomcső még nem jelenti kapásból a nehézfém-mérgezés forrását, de főleg a bolygatott. ám tejes mértékben le nem cserélt vízvezetékrendszerek még nagyobb kockázatot is jelentenek. Az ólomvezetékeknek is megvan a maguk természetesen kialakult szigetelése, ami elméletileg gátat szabna az ólom beoldódásának – ám ez meg is sérülhet!

false

2013 végétől még szigorúbban húzták meg nálunk is az az ólomszennyeződés felső határértékét – ezzel együtt mind több bevizsgált ivóvízmintáról derül ki (származzon bár magánlakásból vagy iskolából), hogy ólommal szennyezett.

  • De mit tegyünk, ha arra gyanakszunk, hogy ólommal szennyezett a vizünk, hol tudjuk bevizsgáltatni, akár ingyen?
  • Mi történhet velünk, ha tudtunkon kívül nehézfémmel szennyezett vizet kortyolunk nap, mint nap – mik a krónikus ólommérgezés kezdeti és „beérett” tünetei, miért olyan nehéz azonosítani a szimptómákat?
  • Miért bánik el végzetesebben az ólom a csecsemőkkel és a cseperedőfélben lévő gyermekekkel?
  • Mit tehetünk akkor, ha már elöregedett az egész vízvezetékrendszerünk – megúszhatunk-e egy igen költséges felújítást, ami nem is biztosan hatékony a veszélyek elhárítására?
  • Vajon tényleg használ, ha ivás előtt mindig jó alaposan kiengedjük a csapvizet – és közvetlen fogyasztás céljára, de még tea- és kávékészítésre, levesfőzésre is csak is a hidegvizes csapból vesszük a hozzávalót?
  • Tudjuk-e házilagosan tisztítani az ólommal szennyezett vizet – vajon minden víztisztító jó erre a célra?
  • Tényleg szerencsés ólomszennyezés szempontjából, ha kemény a csapvizünk és közben alacsony a gáztartalma?
  • És valóban csak nekünk, 20.-21. századi embereknek akadt problémánk az ólommal – mi a helyzet azokkal a civilizációkkal, amelyek állítólag rámentek a vele való túl szoros kapcsolatra?

Minderről bővebben is olvashatnak az e heti friss, nyomtatott Magyar Narancsban!

Ne feledje el e héten is megvenni a lapot, amely csütörtöktől kapható az újságárusoknál. Vagy előfizethető itt.

E heti számunkban

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.