Interjú

„Súlyos károkat okozó faj”

Standovár Tibor biológus, ökológus a vadgazdálkodás hatásairól és a muflonról

Tudomány

A vadállomány és az erdők, természetes élőhelyek kapcsolata bonyolultabb annál, hogy a menedzselését trófeavadászokra lehetne bízni. Erről, meg a vadfajok okozta természeti és gazdasági károkról, a vadgazdálkodás alapvető kérdéseiről beszélgettünk az erdőkutatóval.

Magyar Narancs: Van még értelme nálunk vadon élő állatokról – szarvasról, őzről, vaddisznóról, rókáról, pláne muflonról, dámvadról – beszélni, ha egyszer háborítatlan erdők sem igazán maradtak, s az állatállomány jelentős részben fegyveres kontroll alatt áll?

Standovár Tibor: Azon állatok, amelyek legalább valamennyire vadonszerű környezetben élnek, jelentős részben az őshonos fajok közé tartoznak. Esetükben is nyilván sérül a természetes szabályozás, az például, ahogy a nagyragadozók szabályozták a nagyobb testű növényevők populációit. A különbség abban ragadható meg, hogy ezeket az állatokat sokszor telepítik, hogy átsegítsék őket a nehéz időszakokon, bár többségük azt is túlélné, ha nem kapnák meg ezt a gondoskodást. Más kérdés, hogy ez a gondoskodás nélkül is remekül megélő vadállomány mekkora károkat okoz az erdőknek, illetve az agráriumnak. Igazából e körül zajlanak a viták.

MN: Tényleg túl sok a nagyvad a magyar erdőkben és más élőhelyeken?

ST: Ez nagyon érzékeny téma, és a válasz rá annak megfelelő, hogy kit kérdezett. Én nem vadászként, biológusként, természetvédelem iránt elkötelezett személyként más véleményen vagyok, mint a hivatásszerűen vadgazdálkodással foglalkozó szakember vagy a sportvadász. Aki a vad szempontjából nézi a kérdést, mondhatja azt is: nincs túl sok belőlük, mert ha túl sok lenne, akkor éhen halnának. Aki pedig az egész rendszert nézi, mint én is, hajlamos úgy gondolni, hogy hatását tekintve mégiscsak túl sok a vad. Az erdő bizonyos működéseit, legalapvetőbben a megújulási képességét és az erdő összetételét is kedvezőtlenül befolyásolhatják – sok esetben éppen azért, mert bizonyos vadfajoknak szelektív a táplálékpreferenciájuk. A nagymértékű taposással, túrással az erdő egyéb komponenseire is hatással vannak a vadfajok – kár ezt tagadni. Az pedig már nem biológiai kérdés, hogy a társadalom mindezt tolerálhatónak tartja-e vagy sem; hogy mik a vaddal, az erdővel és az állatokkal kapcsolatos egyéb társadalmi igények.

MN: Ha egy adott erdőterületre vetítve túl sok a vad, akkor ezek gátolják az erdő felújulását?

ST: Eleve korlátozzák a természetes újulatot.

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.