Mit kezdhetnek a cégek az okostermékek adataival?

A falnak is szeme van

Tudomány

Az okosotthon-technológiák elterjedésével egyre több kamera vesz körül minket az otthonainkban, és mintha nem is bánnánk ezt. De hova kerülnek az okostermékek által nyert adatok? A válasz korántsem megnyugtató, és e téren a legújabb házirobotok sem hoznak változást.

A hangvezérelt, kamerás, felhőhöz kapcsolódó eszközök korát az hozta el, hogy az alkalmazott technológiák kellően olcsóvá váltak. Szeme már tíz éve is lehetett a gépeinknek, a robotporszívók kevésbé kezdetleges generációja például rászerelt kamerával figyelte meg a lakásunkat, és ennek alapján olyan modellt épített fel magában, ami növelte a takarítás hatékonyságát.

A funkció mind­addig nem is volt zavaró, míg a Roomba, a legnagyobb porszívógyártók egyike 2017-ben be nem jelentette, hogy eladnák a robotok lakásokról gyűjtött adatait. A céges bejelentést spontán népharag követte, így a tényleges adásvétel el is maradt. De a kérdést, hogy milyen adatokat gyűjtenek az okoseszközeink és ezekből mit értékesít a gyártójuk (és mit írunk alá a szerződések apró betűs részei­ben), aligha lehet elhessegetni. Persze nem kell a porszívóig menni; már a térfigyelő kamerák felszerelése is parázs vitákhoz vezetett. Csakhogy a társadalom többnyire elfogadta azt az állítást, hogy ez a fajta megfigyelés fontos szerepet játszik a bűnözés visszaszorításában. Ez bizonyos bűnözési típusokra, például az autólopásokra igaz is, az erőszakos bűncselekmények esetében azonban az MTAS (a Tennessee-i Egyetemen működő, a helyi önkormányzatokat technológiai tanácsadással segítő intézet) metatanulmánya szerint nincs így. Más védelmi funkciókkal (jobb világítás, vagyonőr) kombinálva a CCTV-kamerák hatékonyak a tulajdon elleni bűncselekmények megelőzésében, de az MTAS által vizsgált tanulmány szerint az erőszakos bűncselekmények nagy részét impulzívan követik el, nem mérve fel, hol van éppen térfigyelő.

Gurul, repül

A technológiai szempontból szegényesebb tavalyi év után idén ismét izgalmas újdonságokat mutattak be a nagy cégek. Az Amazon apró házi robotja, az Astro tulajdonképpen egy tablet, amit egy porszívó méretű kocsira szereltek, és amely a teleszkópos kamerájával akkor is szét tud nézni a lakásban, ha nem vagyunk otthon. Riaszt, ha mozgást észlel, megnézi, hogy elzártuk-e a gázt, és videóchatet is indít, ha kérjük. Lényegében egy mozgó kamera, ami a lakásunkban bóklászik.

Az eddig csak a kamerás okoscsengőiről és házi térfigyelőiről ismert Ring új eszköze szintén magától mozgó térfigyelő. Az Always Home Cam azonban nem kerekeken gurul, hanem repül. A cég kamerás megoldását egy közönséges drónba szerelték be, ami az akkumulátor lemerülése előtt visszatér a dokkolójára tölteni. Mi pedig remélhetjük, hogy nem addig lopják el a tetőt a fejünk felől, amíg az akkuk megtelnek. A Ring egyébként az Amazon tulajdonában van, így nem is kérdés, hogy hova kerülnek az adataink. A cégnek mégsem ez a terméke okozott felháborodást, hanem az az autós menetrögzítő kamera, amely hangutasításra bármilyen rendőri igazoltatást rögzít, ám arra is alkalmas, hogy az utasokat felvegye. A Car Cam ugyanis nemcsak a szélvédőn kifelé néző modullal van felszerelve, hanem az utasteret is rögzíti.

A trendből a Google sem maradhatott ki. A cég néhány éve a Nest nevű okos termosztát megvásárlásával kezdte okosotthon-portfóliója kiépítését. A termo­sztát beállításai pontosan vallanak a lakók napirendjéről, de ma már a Nest kül- és beltéri megfigyelőkamerákat, okos ajtózárakat, kamerás kapucsengőket is forgalmaz. Ezek vagy a lakók mindennapjait dokumentálják, vagy – térfigyelőként – az ajtó előtti eseményeket sasolják. A legújabb Google Nest Cam beltéri kamera a kisállatok és az emberek mozgását is figyeli. El tudja különíteni az ismerős arcokat, így nem csak arról küld riasztást, ha valaki a csokit dézsmálja a konyhában, de azt is meg tudja mondani, hogy melyik gyerek az. Az ingyenes csomagban háromórás online visszanézhetőség van, ha pedig a net nem működne, egyórányi felvételt a kamera is tárol a saját memóriájában. Aki ennél is többet szeretne, az havi hat dollárért több online tárhelyet vehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.