„Steve Jobs is rajta lenne” – Dr. Temple Grandin autista tudós

Magyar Narancs: Azt írja, hogy a vizuális gondolkodása úgy működik, mint egy grafikus szoftver. Egy olyan szoftver, mint amit a Jurassic Parkhoz használtak.

Temple Grandin: A Képekben gondolkodom húsz éve jelent meg először, akkoriban mutatták be a Jurassic Parkot, az első olyan filmet, amiben a grafikus szoftvereknek döntő szerepük volt. Ha mond nekem valamit, ahhoz az agyam egy képet hív elő az emlékezetemből. Amikor tervezek valamit, a fejemben mozgóképszerűen jelenik meg, amit épp csinálok. Kezdetben fogalmam sem volt, hogy erre mások nem képesek. Ma már nem a Jurassic Park-os hasonlatot használnám, inkább azt mondanám, hogy a fejem olyan, mint a Google: mond nekem valamit, s az agyam elkezd kutatni az adatbázisomban a képek után.

MN: Mondana konkrét példát?

TG: Csináljuk azt, hogy mond nekem egy kulcsszót, és én megmondom, hogy az agyam milyen képeket hív elő. Arra kérem, valami eredetibbet mondjon, mint például a „ház” vagy az „autó”. Ha lehet, olyasvalamit, amit nem látok magam körül itt az irodámban. Mondja csak…

MN: Egy Monet-festmény?

TG: Valami olyasmit látok, ami jellemző a stílusára. Most pedig a denveri repülőtér galambjait látom, mert írtam egyszer egy kísérletről, amit galambokon végeztek, s ezek a galambok a stílusuk alapján különbséget tudtak tenni két festő között (az egyik festő Monet volt – a szerk.). De váltsunk témát, mert a művészeti adatbázisom jóval kisebb, mint például a szarvasmarha-ismereteim tárháza.

MN: Magyar marha?

TG: Magyarországon sosem jártam. Amit nem tapasztaltam meg, arról nincs kép a fejemben. Egy képet látok most, egy bulgáriai útról, amin húsz éve voltam. Egy bevásárlóközpontban vagyok. Látom az összes boltot, amit megnéztünk. Az étel nagyon unalmas volt. Az egyetlen friss hús a marhaszív volt. Mindezt azért hozom fel, mert egyetlen kép sincs a fejemben a magyar marháról. Ha a brit marháról kérdezne, nos, már jönnek is a képek Angliáról, rengeteg kép, hiszen Angliában már jártam. Olyan a fejem, mint egy adatbázis, minden kép ide kerül. Láthattam ezeket a képeket egy könyvben vagy az utazásaim során. Vagy a tévében, a moziban. Ahhoz, hogy a Google megtalálja a keresett képet, először valakinek fel kell raknia azt az internetre. Az én fejemben egyetlen kép sincs a magyar marháról. Amit olvastam róla, azt tudományos szaklapokban olvastam, és ezekben nincsenek képek.

MN: Az elvontabb kifejezésekhez milyen képeket rendel?

TG: Ha azt mondja például, hogy egy macska felmászott a fára, akkor azt rögtön látom. Jönnek a képek, macskák a magasban, macska a tetőn – ezt sokszor láttam gimnazistaként.

MN: Azt írja a könyvében, hogy például a quickhez (gyors) a hasonló hangzású Nestlé Quik kakaómárkát rendelte hozzá képként. Mondana még egy példát?

TG: Adjon egy kulcsszót…

MN: Lassú.

TG: Egy autót látok, tegnap a sztrádán kerültem mögé, annyira lassú volt, hogy meg kellett előznöm. Ez a kép jött fel most.

MN: Melyik szót volt a legnehezebb vizualizálnia?

TG: A „the” névelő például ilyen. Hiába láttam leírva, semmilyen jelentése nem volt a számomra.

MN: Amikor az amerikai szarvasmarhatartást kezdte tanulmányozni, azért is ért el egyedülálló eredményeket, mert képes volt az állatok szemével látni. Valóban így volt?

TG: Vizuális gondolkodó vagyok. Teljesen világos volt számomra, hogy mit látnak a marhák, amikor a nekik kijelölt folyosókon haladnak. Megtorpantak, valahányszor árnyék vagy napsugár került a látóterükbe, de egy luk a falban vagy a kerítésen is megállásra ösztönözte őket. Szóval amikor egy-egy részlet elütött a nagy egésztől. Míg az emberek többsége ügyet sem vetett erre, én kifigyeltem, hogy ez így történik. A legtöbb embernek a vizuális részletek nem tűnnek fel. Most csak úgy özönlenek a marhákat ábrázoló képek az adatbázisomból. Képek, amiket PowerPoint-prezentációkon szoktam bemutatni; képek a farmokról, ahol jártam; rengeteg ilyen kép van a fejemben. Ezek mind konkrét képek, amiket gondolatban mozgóképekké tudok alakítani. Nincsenek általános képeim, csakis olyanok, amiket a saját szememmel láttam.

MN: Mindenről van képe, amit valaha is látott?

TG: Én sem jegyzek meg mindent. Nincs képem minden egyes hotelszobáról, ahol életem során megszálltam. Azért nincs, mert nem érdekelnek a hotelszobák. Csak a legrosszabbakat és a legfurcsábbakat tudom felidézni. Nem emlékszem minden hotellobbyra, mert nem érdekelnek a hotelek.

MN: A könyvében nem a Jurassic Park az egyetlen filmes utalás. Ha a hotelek nem is, a filmek nagyon is érdeklik.

TG: Imádtam a 2001 Űrodüsszeiát, amikor gimnazista voltam. Rengeteg képet látok most a filmből. Rövid klipeket a film különböző részeiről. Most épp azt a jelenetet látom, amikor az űrhajó megérkezik az űrállomásra. A Kék Duna keringő megy: pam-pam-pam-pam-pa-pam.. (énekel). Az űrhajó egy Pan Am űrhajó.

MN: Amikor megérkezett a farmokra, hogy az állatokat, az állattartást tanulmányozza, a cowboyok hogy fogadták?

TG: Szkeptikusak voltak, nagyon szkeptikusak. Betolakodó voltam, egy nő a férfiak világában. De a tudomány világa tele van szkeptikusokkal. Főleg azokkal szemben, akik úttörő munkát végeznek. Miután kezdtek megvalósulni az általam tervezett állattartási eszközök, a hangulat megváltozott. De engem amúgy sem a cowboyok szerződtettek, ők ilyet sosem tettek volna, hanem a menedzserek, miután látták, hogy értéke van a munkámnak.

MN: Az amerikai vágóhidak nagy része immár az ön tervei alapján épül. Sosem érzett szomorúságot? Bármennyire is emberséges a módszer, mégiscsak állatok nagyüzemi lemészárlásáról van szó.

TG: A legfontosabb, hogy jó életet biztosítsunk az állatoknak, és amikor eljön az idő, gondoskodjunk a fájdalommentes halálukról. Az általam tervezett rendszerekben a marhák ugyanúgy viselkednek a vágóhídra menet, mint máshol. Ha érdekli, megnézheti az erről készült videókat.

MN: A változás, a megszokottól való eltérés az egyik legnehezebb dolog az autizmussal élők számára…

TG: Ki kell mozdítani a gyerekeket. A túlzott védelem nem vezet semmi jóra.

MN: Önt mi segítette át a változásokon?

TG: Nekem minden gondolatom képekből áll. Sokkal jobban megy a gondolkodás most, hogy jóval több weblap van a fejemben. Sokkal több dolog van elraktározva. De amikor középiskolába jártam, még jóval kevesebb kép volt a fejemben. Az „ajtó” jelentette a fogódzót; az ajtó képét használtam, ez volt az egyetlen módja, hogy megértsem a következő lépés elvont fogalmát.

MN: Az internet segít az elvont fogalmak megértésében?

TG: Sok autizmussal élő gyerek szereti a YouTube-videókat. Korlátlan mennyiségben nézik ezeket. És a videojátékoktól is sokan függővé válnak. De fontos, hogy kimozduljanak, és valódi dolgokat tapasztaljanak. És fontos a választás lehetősége. Amikor 15 éves voltam, féltem kimenni a nagynéném farmjára. Pedig itt kezdett el érdekelni a marhatenyésztés. Anyám választás elé állított: vagy egy hétre megyek ki a farmra, vagy egész nyárra. Hogy ne menjek, fel sem merült. És amikor már kint voltam a farmon, imádtam az egészet. Nagyon fontos, hogy megtanítsák a gyerekeket különböző munkákra. Én 15 évesen minden reggel kipucoltam az istálló nyolc bokszát, amit én is felügyeltem.

MN: A kamaszok rendszerint lázadnak. Ön is lázadt?

TG: Tanulni nem sokat tanultam. A legnagyobb problémám a bullying (iskolai zaklatás – a szerk.) volt. A középiskola életem legszörnyűbb szakasza volt. Nekem is vannak érzéseim, nagyon bántott, amikor csúfoltak. Nagyon fontos bevonni a másként viselkedő gyerekeket olyan dolgokba, amit a kortársaikkal együtt végezhetnek. Ez lehet egy iskolai előadás, képzőművészeti tevékenység vagy a sulizenekar is. Lovaglás és elektronika – számomra ez a két tevékenység jelentette a menekülést. Ilyenkor nem bántottak. Azok, akiket velem együtt érdekelt a lovaglás és az elektronika, nem csúfoltak. Így lettek barátaim, a speciális foglalkozásokon keresztül.

MN: A bullying még mindig nagy veszély?

TG: Még rosszabb is a helyzet. Ma már sms-ben és a Facebookon is megy. Amikor lovagolni mentem, nem ért el semmi, békében voltam, de ma már a gúnyolódó sms-ek mindenhova elérnek. Jobb olykor kivenni a gyereket az iskolából, és valamilyen szakterület felé irányítani: a tinédzserekkel való érintkezés nem egy olyan szaktudás, amire nekem szükségem van. Ennél sokkal fontosabb a munka, valamilyen szaktudás elsajátítása. Persze azoknak, akik a megfelelő szinten vannak.

MN: Azt írja, hogy az IT-szakemberek sok hasonlóságot mutatnak az autistákkal.

TG: Nagyon is. A szilícium-völgyi tech-emberekben mind van egy kis autizmus. Ha nem lenne autizmus, nem lenne IT-iparág sem.

MN: Mit szólnak ehhez az IT-szakemberek?

TG: Hát, nem szeretik a címkéket. A nagy dilemma az autizmussal kapcsolatban, hogy a spektrum Einsteintől és a zseniális IT-szakemberektől egészen azokig terjed, akik felöltözni sem képesek. Ma Einsteint is autizmussal diagnosztizálnák. 3 éves koráig egy szót sem beszélt. Óriási a spektrum. Steve Jobs is rajta lenne. Nemrég jelent meg egy új könyv Beethovenről. Valószínűleg ő is rajta volt a spektrumon.