„Türelmetlen és megrögzötten antiszemita személy volt” - Paksy Zoltán történész Mindszenty Józsefről

  • Hamvay Péter
  • 2016. április 13.

Tudomány

Lehet-e milliárdokért emlékközpontot építeni egy nyílt utcán pofozkodó, antiszemita főpapnak? Erről beszél Paksy Zoltán történész.

Magyar Narancs: Mit szól ahhoz, hogy 5,7 milliárdért Mindszenty József Emlékközpontot épít a kormány Zalaegerszegen? (Lásd erről keretes írásunkat.)

Paksy Zoltán: Véleményem szerint Mindszenty személye nem méltó arra, hogy nevét emlékközpont őrizze, és egy nemzet előtt példaként mutassuk fel alakját.

MN: Mindszenty valóban nem konszenzusos figura, de bátran utasította el a XX. század diktatúráit: megjárta a kommün, Szálasi és Rákosi börtöneit is, nem alkudott meg a Kádár-rendszerrel sem.

PZ: Mindszentyt a köztudatban élő képpel ellentétben nem a Tanácsköztársaság alatt, hanem 1918-ban, a Károlyi-kormány idején tartóztatták le, mégpedig a demokratikus államrend elleni szervezkedése miatt. Ebből is, és későbbi működéséből is látszik, hogy Mindszenty nem a demokratikus Magyarországért harcolt, hanem a katolikus egyház dominanciájával létrehozott tekintélyelvű monarchiáért. Egy elmaradott, antimodernista, türelmetlen és megrögzötten antiszemita személy volt.

MN: Milyen bizonyítékai vannak arra, hogy Mindszenty antiszemita volt?

PZ: A Zalamegyei Újság című lapjában egymást érik a baloldalellenes és antiszemita cikkek. Párttársa, Friedrich István miniszterelnök bukásakor a lap azt írja: „Azt hittük, hogy az a nemzetrontó, vallásmételyező galíciai zsidó horda, amelyik elözönlötte sáska módra hazánkat, végképpen megszűnik itt létezni. Azt hittük, hogy ez a bűzös fekély, az a förtelmes gennyező seb, amit egyszerűen zsidónak hívnak Magyarországon – orvosi műtét alá kerül.” A „haragvó Isten” kiengesztelése pedig a cikkíró szerint csak úgy lehetséges, „ha öklünk le fog zúdulni a templomrabló csordára, ha kisöpörjük utcai piszkunkat, Galíciának illatos bazsarózsáit”.

MN: Ha jól értem, ezt a cikket nem Mindszenty írta. Mennyiben tehető felelőssé ezért és a hasonló cikkekért?

PZ: Az újságot 1918 decemberében a zala­egerszegi főgimnázium hittanáraként ő maga alapította épp azzal a céllal, hogy az általa helyesnek vélt értékeket képviselje. 1919-es városi plébánossá való kinevezése után a főszerkesztői posztról leköszönt, de a lap kiadója továbbra is ő, pontosabban a plébánia volt. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen erős személyiség, mint Mindszenty, kiengedte volna a kezéből a lap napi irányítását. A főszerkesztő később a népbíróság előtt is úgy vallott, hogy a lap Mindszenty szellemi irányítása alatt állt. Az 1919-ben írt, „Vigyázzatok az újsággal” című brosúra kapcsán nem kérdéses a szerzőség: azt maga Mindszenty írta, és a hangneme hasonlít a Zalamegyei Újság vezércikkeihez. Ebben a megyeszerte terjesztett irományban a „destruktív”, azaz a zsidó–liberális–szabadkőműves sajtó ellen emel szót a keresztény sajtó védelmében.

MN: Erről miért nem, vagy csak alig tudni?

PZ: Különös, de az újság teljes sorozatai nem lelhetők fel egyetlen közgyűjteményben sem. Nem tudom, hogy a Rákosi-korszak akarta-e eltüntetni, vagy másoknak állt érdekükben megszabadulni ezektől az uszító, súlyosan kompromittáló lapszámoktól.

MN: Mekkora lapról van szó?

PZ: Hetilapként indult, de a húszas években hetente többször is megjelent. Miután két lap volt Zalaegerszegen, így a körülbelül ezer példányban megjelenő 4-6 oldalas Zalamegyei Újságnak nagy hatása lehetett. Ráadásul a másik, politikamentes orgánum később meg is szűnt.

MN: Nem mintha mentené a dolgot, de a kommün után sokan részesei voltak az antiszemita hisztériának. Mint tanulmányában is írja (amely online felületünkön lesz olvasható – a szerk.), 1922 után Mindszenty jóval visszafogottabb lett.

PZ: Ennek oka az, hogy a Keresztény Párt – amelynek megyei elnöke volt Mindszenty – 1922-ben koalícióra lépett a kormánypárttal, és Bethlen István már nem tűrte az antiszemita uszítást. Ezután a megszelídült Zalamegyei Újság állami támogatást is kapott. Ugyanakkor a harmincas években ismét visszatért az antiszemita hang a lapba: üdvözli a zsidótörvényeket, sőt szigorúbb szabályokat követel. Mindszenty 1938-ban egyik díszelnöke volt a keresztény iparosok és kereskedők nyíltan antiszemita érdekvédelmi szervezetének, a Baross Szövetség zalaegerszegi szervezetének. Megválasztásakor tartott beszédében azt mondta: „az ipart és kereskedelmet vissza kell szereznie a magyarságnak”.

MN: Ugyanakkor több forrás megemlékezik róla, hogy veszprémi püspökként üldözötteket rejtegetett a püspöki palotában, nem engedte be oda a nyilasokat, akik le is tartóztatták.

PZ: Valóban rejtegetett üldözötteket, de ezek minden bizonnyal katonaszökevények lehettek – arra semmilyen adatot nem találtam, hogy zsidókat bújtatott volna.

MN: Kikeresztelkedett zsidókat sem? Az ő védelmükben többször szót emelt Mindszenty, a Horthynak 1944. június 19-én kelt levelében például „a megkeresztelt zsidó-származású gyermekek” deportálása ellen emelt szót.

false

PZ: A kikeresztelkedett zsidókat valóban a védelmébe vette, de a többiek érdekében még a vészkorszak időszakában sem fogalmazott meg határozott álláspontot.

MN: A magyar katolikus egyház körlevele viszont, ha óvatosan is, de elítéli a deportálásokat, s ennek megszületésében van szerepe Mindszentynek is.

PZ: Az eredetileg jóval élesebb hangúnak szánt tiltakozó körlevelet Győr mártír püspöke, Apor Vilmos kezdeményezte. Végül Serédi Jusztinián esztergomi érsek jóval óvatosabban fogalmazta meg, és a kormány nyomására gyakorlatilag vissza is vonta. Ráadásul belekerültek antiszemita elemek, például az, hogy „mi sem vonjuk kétségbe, hogy a magyar gazdasági, társadalmi és erkölcsi életre a zsidóság egy része bűnösen bomlasztó befolyást gyakorolt”. A Mindszenty emlékirataiban emlegetett „erélyes tiltakozás” pedig abból állt, hogy a főpásztorok kijelentették: „a jogokat nem az állam képviselői adták, hanem maga az Isten, tehát ezeket (…) semmiféle földi hatalom nem csorbíthatja és el nem veheti”.

MN: A körlevél után nem sokkal Horthy leállítja a deportálásokat.

PZ: Nincs olyan forrásunk, mely szerint ennek köze lett volna a főpásztori körlevélhez. Tehát több ponton nem igaz az, amit Mindszenty ír az emlékirataiban, miszerint a „Püspöki Kar igen erélyesen tiltakozott az új hatalomnál és körlevélben is tudomására hozta az egész ország közvéleményének felfogását. (…) Közbenjárásunknak köszönheti a budapesti zsidóság, hogy nagy részben megmenekült a gázkamrától”.

MN: Nagykanizsán 1944 júniusában a zsidókérdésről viszont azt mondta, „bűntény és jogerős ítélet nélkül az életet elvenni senkitől nem lehet”.

PZ: Ez elég homályos megfogalmazás, nem tiltakozik a gettósítás és a deportálások ellen. Nyilatkozatában visszautasította, hogy az egyház segítené a zsidókat, az áttértek kapcsán azzal érvelt, hogy az egyház nem „veheti semmibe a keresztség szentségét”.

MN: Mindszenty a Juramentum non – nincs eskü című tanulmányában élesen elítélte Szálasi hatalomátvételét.

PZ: A nyilasokkal azért szállt szembe már a harmincas évek végétől, mert konkurenciát jelentettek az általa vallott katolikus, Habsburg-hű, tekintélyuralmi állameszménnyel szemben. A nyilasokban egyszerűen politikai vetélytársat látott, hiszen elhódították azt a falusi tömeget, amely korábban rá hallgatott.

MN: Ettől függetlenül ne vitassuk el az antifasizmusát. 1944. október végén gyakorlatilag arra szólította fel a nyilas kormányt, hogy adja fel az ország megmaradt részét.

PZ: Ebben az esetben Ságvári Endre is lehetne példakép, ő is antifasiszta volt, ráadásul fegyverrel is harcolt ellene.

MN: Amikor a veszprémi térségben a zsidók deportálása befejeződött, megtiltotta, hogy a hatóságok által kívánt Te Deumot megtartsák – olvasható több helyütt. Ez igaz?

PZ: A hálaadó istentiszteletet megtartották, erre vannak forrásaink, ugyanakkor minden bizonnyal nem Mindszenty celebrálta. Mindszenty valóban nem szolgálta ki a nyilasokat, ez tény. Ahogyan Horthyt sem. Arra is vannak források, hogy legitimistaként ellenállt a Horthy-kultusznak, például nem celebrált misét a tiszteletére.

MN: Úgy érzem, Mindszenty legitimizmusát is negatívumként értékeli.

PZ: Csakhogy Mindszenty előtt egy középkorias, nem demokratikus monarchia eszménye állt. Ráadásul hercegprímási kinevezése után is legitimista marad, és magát az ország első közméltóságának tekintve 1945-ben meghívta a trónra Habsburg Ottót.

MN: Ez valóban megmosolyogtató, de jogilag nem helytelen érvelés, hiszen Magyarország formálisan királyság volt, üres trónnal, a koronázás joga pedig az esztergomi érseké volt…

PZ: De hogyan lehet példa egy olyan ember, akinek az ország egyik legválságosabb pillanatában tett cselekedetei „megmosolyogtatók” – ahogy ön fogalmazott, meglehetősen finoman? Én inkább azt mondanám, nem rendelkezett a politikai éleslátás minimumával sem.

MN: Valóban türelmetlen volt más véleményekkel szemben. Ez a magatartása mennyiben hajtotta a vizet Rákosi malmára a hazai kereszténydemokrácia, különösen Barankovics István pártjának felszámolásában?

PZ: Ezt a felelősséget maga Nagy Töhötöm is – aki az érseki kinevezést szorgalmazta – döbbenten állapította meg. A türelmetlenség alaptulajdonsága volt Mindszentynek. Zala­egerszegi plébánosként a város ünnepségein rendre megtagadta a katolikus ceremóniát, ha azon a város protestáns lelkészei vele egyenrangúként szerepeltek volna. De volt, hogy türelmetlensége tettlegességig is fajult: 1922-ben a nyílt utcán arcul ütött egy embert, mert az nem vette le előtte a kalapját. Az eset miatt a bíróság 200 korona pénzbüntetésre ítélte.

Névjegy

Paksy Zoltán történész-levéltáros, 2008-ban szerzett PhD-fokozatot a Pécsi Tudományegyetemen. 2010-ben főiskolai docens lett a szombathelyi Nyugat-magyarországi Egyetemen. Jelenleg a Zala Megyei Levéltár munkatársa. Zalaegerszeg LMP-s önkormányzati képviselője, 2014-ben ő volt a párt helyi polgármesterjelöltje.

Mindszenty-Központ és templomfejlesztés

Orbán Viktor a vidéket járván minden nagyobb városnak ígér valamit a választásokig. A projekt fedőneve: „Modern városok”. Leg­inkább elkerülő út van a miniszterelnök tarsolyában, de tavaly áprilisban Balaicz Zoltánnak, Zalaegerszeg polgármesterének egyszerre hét dolgot ígért: az uszoda, a gyorsforgalmi út, az iparvágány mellett egy bizonyára szintén nagyon hiányzó létesítmény, a Mindszenty Múzeum és Zarándokközpont is szerepelt az étlapon. Az intézmény a kommunista egyházüldözés áldozatainak is emléket állít majd. Tavaly december végén 500 millió forintot már meg is kapott a város a tervek előkészítésére, ebből 163 millió forintot a vallási turizmust is szolgáló fejlesztésekre különített el – derült ki a városvezető egy korábbi sajtótájékoztatójából. A projekt összértéke jóval több ennél, mintegy 5,7 milliárd forint, amiről februárban kormányhatározat is született. A választási év elejére készül el a – projekt részeként felújított – Göcseji Múzeum szomszédságában a központ új épülete. Felújítják a közelben álló Mária Magdolna-plébániatemplomot is, amelybe új orgona kerül, továbbá a közgyűlési díszteremnek és a levéltárnak helyet adó Kvártélyházat, ahol Zala megye történetét bemutató állandó kiállítást hoznak létre. Épül parkolóház is, a Hűvös-kastélyt pedig zarándokszállássá alakítják át.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.