Magyar Narancs: Mit szól ahhoz, hogy 5,7 milliárdért Mindszenty József Emlékközpontot épít a kormány Zalaegerszegen? (Lásd erről keretes írásunkat.)
Paksy Zoltán: Véleményem szerint Mindszenty személye nem méltó arra, hogy nevét emlékközpont őrizze, és egy nemzet előtt példaként mutassuk fel alakját.
MN: Mindszenty valóban nem konszenzusos figura, de bátran utasította el a XX. század diktatúráit: megjárta a kommün, Szálasi és Rákosi börtöneit is, nem alkudott meg a Kádár-rendszerrel sem.
PZ: Mindszentyt a köztudatban élő képpel ellentétben nem a Tanácsköztársaság alatt, hanem 1918-ban, a Károlyi-kormány idején tartóztatták le, mégpedig a demokratikus államrend elleni szervezkedése miatt. Ebből is, és későbbi működéséből is látszik, hogy Mindszenty nem a demokratikus Magyarországért harcolt, hanem a katolikus egyház dominanciájával létrehozott tekintélyelvű monarchiáért. Egy elmaradott, antimodernista, türelmetlen és megrögzötten antiszemita személy volt.
MN: Milyen bizonyítékai vannak arra, hogy Mindszenty antiszemita volt?
PZ: A Zalamegyei Újság című lapjában egymást érik a baloldalellenes és antiszemita cikkek. Párttársa, Friedrich István miniszterelnök bukásakor a lap azt írja: „Azt hittük, hogy az a nemzetrontó, vallásmételyező galíciai zsidó horda, amelyik elözönlötte sáska módra hazánkat, végképpen megszűnik itt létezni. Azt hittük, hogy ez a bűzös fekély, az a förtelmes gennyező seb, amit egyszerűen zsidónak hívnak Magyarországon – orvosi műtét alá kerül.” A „haragvó Isten” kiengesztelése pedig a cikkíró szerint csak úgy lehetséges, „ha öklünk le fog zúdulni a templomrabló csordára, ha kisöpörjük utcai piszkunkat, Galíciának illatos bazsarózsáit”.
MN: Ha jól értem, ezt a cikket nem Mindszenty írta. Mennyiben tehető felelőssé ezért és a hasonló cikkekért?
PZ: Az újságot 1918 decemberében a zalaegerszegi főgimnázium hittanáraként ő maga alapította épp azzal a céllal, hogy az általa helyesnek vélt értékeket képviselje. 1919-es városi plébánossá való kinevezése után a főszerkesztői posztról leköszönt, de a lap kiadója továbbra is ő, pontosabban a plébánia volt. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen erős személyiség, mint Mindszenty, kiengedte volna a kezéből a lap napi irányítását. A főszerkesztő később a népbíróság előtt is úgy vallott, hogy a lap Mindszenty szellemi irányítása alatt állt. Az 1919-ben írt, „Vigyázzatok az újsággal” című brosúra kapcsán nem kérdéses a szerzőség: azt maga Mindszenty írta, és a hangneme hasonlít a Zalamegyei Újság vezércikkeihez. Ebben a megyeszerte terjesztett irományban a „destruktív”, azaz a zsidó–liberális–szabadkőműves sajtó ellen emel szót a keresztény sajtó védelmében.
MN: Erről miért nem, vagy csak alig tudni?
PZ: Különös, de az újság teljes sorozatai nem lelhetők fel egyetlen közgyűjteményben sem. Nem tudom, hogy a Rákosi-korszak akarta-e eltüntetni, vagy másoknak állt érdekükben megszabadulni ezektől az uszító, súlyosan kompromittáló lapszámoktól.
MN: Mekkora lapról van szó?
PZ: Hetilapként indult, de a húszas években hetente többször is megjelent. Miután két lap volt Zalaegerszegen, így a körülbelül ezer példányban megjelenő 4-6 oldalas Zalamegyei Újságnak nagy hatása lehetett. Ráadásul a másik, politikamentes orgánum később meg is szűnt.
MN: Nem mintha mentené a dolgot, de a kommün után sokan részesei voltak az antiszemita hisztériának. Mint tanulmányában is írja (amely online felületünkön lesz olvasható – a szerk.), 1922 után Mindszenty jóval visszafogottabb lett.
PZ: Ennek oka az, hogy a Keresztény Párt – amelynek megyei elnöke volt Mindszenty – 1922-ben koalícióra lépett a kormánypárttal, és Bethlen István már nem tűrte az antiszemita uszítást. Ezután a megszelídült Zalamegyei Újság állami támogatást is kapott. Ugyanakkor a harmincas években ismét visszatért az antiszemita hang a lapba: üdvözli a zsidótörvényeket, sőt szigorúbb szabályokat követel. Mindszenty 1938-ban egyik díszelnöke volt a keresztény iparosok és kereskedők nyíltan antiszemita érdekvédelmi szervezetének, a Baross Szövetség zalaegerszegi szervezetének. Megválasztásakor tartott beszédében azt mondta: „az ipart és kereskedelmet vissza kell szereznie a magyarságnak”.
MN: Ugyanakkor több forrás megemlékezik róla, hogy veszprémi püspökként üldözötteket rejtegetett a püspöki palotában, nem engedte be oda a nyilasokat, akik le is tartóztatták.
PZ: Valóban rejtegetett üldözötteket, de ezek minden bizonnyal katonaszökevények lehettek – arra semmilyen adatot nem találtam, hogy zsidókat bújtatott volna.
MN: Kikeresztelkedett zsidókat sem? Az ő védelmükben többször szót emelt Mindszenty, a Horthynak 1944. június 19-én kelt levelében például „a megkeresztelt zsidó-származású gyermekek” deportálása ellen emelt szót.
| ||
PZ: A kikeresztelkedett zsidókat valóban a védelmébe vette, de a többiek érdekében még a vészkorszak időszakában sem fogalmazott meg határozott álláspontot.
MN: A magyar katolikus egyház körlevele viszont, ha óvatosan is, de elítéli a deportálásokat, s ennek megszületésében van szerepe Mindszentynek is.
PZ: Az eredetileg jóval élesebb hangúnak szánt tiltakozó körlevelet Győr mártír püspöke, Apor Vilmos kezdeményezte. Végül Serédi Jusztinián esztergomi érsek jóval óvatosabban fogalmazta meg, és a kormány nyomására gyakorlatilag vissza is vonta. Ráadásul belekerültek antiszemita elemek, például az, hogy „mi sem vonjuk kétségbe, hogy a magyar gazdasági, társadalmi és erkölcsi életre a zsidóság egy része bűnösen bomlasztó befolyást gyakorolt”. A Mindszenty emlékirataiban emlegetett „erélyes tiltakozás” pedig abból állt, hogy a főpásztorok kijelentették: „a jogokat nem az állam képviselői adták, hanem maga az Isten, tehát ezeket (…) semmiféle földi hatalom nem csorbíthatja és el nem veheti”.
MN: A körlevél után nem sokkal Horthy leállítja a deportálásokat.
PZ: Nincs olyan forrásunk, mely szerint ennek köze lett volna a főpásztori körlevélhez. Tehát több ponton nem igaz az, amit Mindszenty ír az emlékirataiban, miszerint a „Püspöki Kar igen erélyesen tiltakozott az új hatalomnál és körlevélben is tudomására hozta az egész ország közvéleményének felfogását. (…) Közbenjárásunknak köszönheti a budapesti zsidóság, hogy nagy részben megmenekült a gázkamrától”.
MN: Nagykanizsán 1944 júniusában a zsidókérdésről viszont azt mondta, „bűntény és jogerős ítélet nélkül az életet elvenni senkitől nem lehet”.
PZ: Ez elég homályos megfogalmazás, nem tiltakozik a gettósítás és a deportálások ellen. Nyilatkozatában visszautasította, hogy az egyház segítené a zsidókat, az áttértek kapcsán azzal érvelt, hogy az egyház nem „veheti semmibe a keresztség szentségét”.
MN: Mindszenty a Juramentum non – nincs eskü című tanulmányában élesen elítélte Szálasi hatalomátvételét.
PZ: A nyilasokkal azért szállt szembe már a harmincas évek végétől, mert konkurenciát jelentettek az általa vallott katolikus, Habsburg-hű, tekintélyuralmi állameszménnyel szemben. A nyilasokban egyszerűen politikai vetélytársat látott, hiszen elhódították azt a falusi tömeget, amely korábban rá hallgatott.
MN: Ettől függetlenül ne vitassuk el az antifasizmusát. 1944. október végén gyakorlatilag arra szólította fel a nyilas kormányt, hogy adja fel az ország megmaradt részét.
PZ: Ebben az esetben Ságvári Endre is lehetne példakép, ő is antifasiszta volt, ráadásul fegyverrel is harcolt ellene.
MN: Amikor a veszprémi térségben a zsidók deportálása befejeződött, megtiltotta, hogy a hatóságok által kívánt Te Deumot megtartsák – olvasható több helyütt. Ez igaz?
PZ: A hálaadó istentiszteletet megtartották, erre vannak forrásaink, ugyanakkor minden bizonnyal nem Mindszenty celebrálta. Mindszenty valóban nem szolgálta ki a nyilasokat, ez tény. Ahogyan Horthyt sem. Arra is vannak források, hogy legitimistaként ellenállt a Horthy-kultusznak, például nem celebrált misét a tiszteletére.
MN: Úgy érzem, Mindszenty legitimizmusát is negatívumként értékeli.
PZ: Csakhogy Mindszenty előtt egy középkorias, nem demokratikus monarchia eszménye állt. Ráadásul hercegprímási kinevezése után is legitimista marad, és magát az ország első közméltóságának tekintve 1945-ben meghívta a trónra Habsburg Ottót.
MN: Ez valóban megmosolyogtató, de jogilag nem helytelen érvelés, hiszen Magyarország formálisan királyság volt, üres trónnal, a koronázás joga pedig az esztergomi érseké volt…
PZ: De hogyan lehet példa egy olyan ember, akinek az ország egyik legválságosabb pillanatában tett cselekedetei „megmosolyogtatók” – ahogy ön fogalmazott, meglehetősen finoman? Én inkább azt mondanám, nem rendelkezett a politikai éleslátás minimumával sem.
MN: Valóban türelmetlen volt más véleményekkel szemben. Ez a magatartása mennyiben hajtotta a vizet Rákosi malmára a hazai kereszténydemokrácia, különösen Barankovics István pártjának felszámolásában?
PZ: Ezt a felelősséget maga Nagy Töhötöm is – aki az érseki kinevezést szorgalmazta – döbbenten állapította meg. A türelmetlenség alaptulajdonsága volt Mindszentynek. Zalaegerszegi plébánosként a város ünnepségein rendre megtagadta a katolikus ceremóniát, ha azon a város protestáns lelkészei vele egyenrangúként szerepeltek volna. De volt, hogy türelmetlensége tettlegességig is fajult: 1922-ben a nyílt utcán arcul ütött egy embert, mert az nem vette le előtte a kalapját. Az eset miatt a bíróság 200 korona pénzbüntetésre ítélte.
| Névjegy Paksy Zoltán történész-levéltáros, 2008-ban szerzett PhD-fokozatot a Pécsi Tudományegyetemen. 2010-ben főiskolai docens lett a szombathelyi Nyugat-magyarországi Egyetemen. Jelenleg a Zala Megyei Levéltár munkatársa. Zalaegerszeg LMP-s önkormányzati képviselője, 2014-ben ő volt a párt helyi polgármesterjelöltje. |
| Mindszenty-Központ és templomfejlesztés Orbán Viktor a vidéket járván minden nagyobb városnak ígér valamit a választásokig. A projekt fedőneve: „Modern városok”. Leginkább elkerülő út van a miniszterelnök tarsolyában, de tavaly áprilisban Balaicz Zoltánnak, Zalaegerszeg polgármesterének egyszerre hét dolgot ígért: az uszoda, a gyorsforgalmi út, az iparvágány mellett egy bizonyára szintén nagyon hiányzó létesítmény, a Mindszenty Múzeum és Zarándokközpont is szerepelt az étlapon. Az intézmény a kommunista egyházüldözés áldozatainak is emléket állít majd. Tavaly december végén 500 millió forintot már meg is kapott a város a tervek előkészítésére, ebből 163 millió forintot a vallási turizmust is szolgáló fejlesztésekre különített el – derült ki a városvezető egy korábbi sajtótájékoztatójából. A projekt összértéke jóval több ennél, mintegy 5,7 milliárd forint, amiről februárban kormányhatározat is született. A választási év elejére készül el a – projekt részeként felújított – Göcseji Múzeum szomszédságában a központ új épülete. Felújítják a közelben álló Mária Magdolna-plébániatemplomot is, amelybe új orgona kerül, továbbá a közgyűlési díszteremnek és a levéltárnak helyet adó Kvártélyházat, ahol Zala megye történetét bemutató állandó kiállítást hoznak létre. Épül parkolóház is, a Hűvös-kastélyt pedig zarándokszállássá alakítják át. |
