Tudomány

Mióta elolvastam, folyamatosan vizsgálgatom magam. Kis tükörrel pásztázom a szám belsejét, ravasz mozdulatokkal a hátam közepéig is ellátok. Nagyokat nyelek, tapo-gatom a mellem, karom. Minden gyanús, minden félelmetes, akárhol kezdõdhet a baj. Noha a könyv címe biztató - Élek, jól vagyok -, gyakorló hipochondernek ez annyit jelent: "Élek, de bármelyik percben rosszul lehetek." Pláne, hogy ebben a "katalógus"-ban ahány ember, annyi betegség. Egyetlen porcikánk sincs biztonságban.

Vasúton bejárni hazánk minden zegét-zugát, hát van ennél vonzóbb lehetõsége turistának? Komótosan elzötyögni innen oda, majd kis idõ múltával amoda. Leugrani a peronon, már a restiben felhajtani egy erõs feketét, aztán nekivágni mondjuk Cece bizonnyal kicsit poros utcáinak sietve, hogy az estivel húzhassunk Szekszárd felé. Mint a mesében...

Több tucat állam rendõrsége és különféle nemzetközi nyomozó szervek bekapcsolódásával 2004-ben szabályos világháborúvá fajult a szerzõi jog által védett digitális tartalmak - szoftverek, zenék és filmek - illegális terjesztõi és az ugyanezen tartalmakat elõállító, illetve legálisan terjesztõ multinacionális nagyvállalatok a digitális technológia fejlõdésével egyre súlyosbodó, világméretû konfliktusa. A szerverlefoglalási hullám Magyarországot is elérte.

Kilenc napig láthatta a komputerimádó nagyközönség a

Mindkét szülõm tanárként dolgozott sokáig, és már gyerekkoromban biztos volt, hogy erdõkkel akarok foglalkozni, mivel kiskölyök koromban volt egy nagyon jó társaság, a Vásárhelyi Természetvédelmi Szakkör, az kivadított az erdõbe. Nekem az eszembe se jutott az egyetem alatt, hogy tanár legyek, de a szerencsének köszönhetõen már hallgatóként is gyakorlatokat tarthattam.

Rakacaszend 430 lakosú borsodi aprófalu a szlovák határ közelében, Magyarország egyik súlyos helyzetû régiójában, a Csereháton. A szinte kizárólag cigány gyerekek által látogatott kisiskoláját a Miskolci Görög Katolikus Apostoli Exarchátus tartja fenn. Az egyházi iskolákat érintõ költségvetési megszorítások az intézmény létét fenyegetik (lásd: Hüvelykszorító, Magyar Narancs, 2004. november 25.), és csak a püspökségen múlik, hogy ki tudja-e gazdálkodni a költségeket.

A feminizmus nem szitokszó, bár alkalmanként így használják a mindennapokban. A Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központja által nemrégiben rendezett konferencián több elõadó vezette elõ elképzeléseit a gender studies, illetve a feminizmus iskolai felhasználhatóságáról.

Az igényes és egyre szélesebb skálájú alternatív kikapcsolódási szokások mellett meglepõ jelenség az egyetemi és fõiskolai bulik dömpingszerû kínálata szinte minden hétre, fõként a vizsgaidõszakok elején és végén.

Keveset aludtunk, jól jönne egy kávé, de arra már nincs idõnk; kezdõdik az elõadás, amely, mint megtudjuk, Kant és Herder történelemfilozófiai vitáját tekinti át. Ettõl nem gyorsul fel a pulzusunk. Az elõadó személyétõl annál inkább.

Felsõoktatási reform A Magyar Rektori Konferencia 18:7 arányban, a Fõiskolai Fõigazgatók Konferenciája pedig harminc igen, egy tartózkodás és négy nem mellett fogadta el az új felsõoktatási törvény tervezetét. A Felsõoktatási Konferenciák Szövetsége mindemellett állásfoglalásban fogalmazta meg, hogy bizonyos feltételeket szabnak a finanszírozás, az önálló gazdálkodás szabadságának kérdésében, s az igen csak akkor érvényes, ha ezek benne maradnak a törvényben.

Gyorsan el kell oszlatnunk minden vérmes elképzelést: a tehetséggondozás egyelõre nem úgy zajlik, hogy kis csodagyerekek futkároznak egy titkos rezervátumban, és esténként sorba állnak a napi vitaminkészítményükért. De még csak arról sincs szó, hogy idõrõl idõre felkészült pszichológusok pásztáznák végig az iskolákat, hogy kiemeljenek néhány ígéretesebb arcot a gettóból.

A múlt héten folytatódott a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a tudomány-népszerûsítés haladó hagyománya: ezúttal a szupravezetés - nyugodtan mondhatjuk - csodáival ismerkedhettek meg a misztériumokra amúgy is fogékony, zömmel középiskolás fiatalok meg a kvantumfizikára gerjedõ, az Élet és Tudományon, Deltán felnõtt örök öregdiákok. A látottak alapján már biztosra vehetõ, hogy a régiónkra jellemzõ lebegõ állapot immár tisztán fizikai eszközökkel is elõállítható.

Az objektivitásukra kényes brit és amerikai lapok többsége a választások, népszavazások elõtt rendre szerkesztõségi publicisztikában buzdítja az olvasókat valamelyik párt, jelölt vagy válasz támogatására. Angolul ezt hívják endorsementnek: magyar megfelelõje a szónak nincs. Lássuk, a kiélezett amerikai elnökválasztás során a tengerentúli újságok miként éltek ezzel a magyar szemmel kissé furcsának tûnõ eszközzel, és mit gondolnak az endorsementrõl a magyar lapszerkesztõk.

Az idei Hó-show szervezõi már jó elõre beígérték: ezúttal nem csupán reklámokból és kiállítókból fog állni a rendezvény. S valóban: a leendõ sífogyasztók túlléphettek a vágyteli tervezés fázisán, s rögvest eszközölhették is télire való beszerzéseiket. S annak sem kellett csalódnia, akit az ügyességi, logikai, térképzetet javító fajátékok jobban érdekeltek, mint a farkasemberes snowboardok vagy a használt sílécek - igaz, ez esetben majdnem négy csarnokot járhatott be, nagyjából hiába.