Egyetemi bulik: Pincefíling

  • Horváth Kata - Länger Veronika
  • 2004. december 16.

Tudomány

Az igényes és egyre szélesebb skálájú alternatív kikapcsolódási szokások mellett meglepõ jelenség az egyetemi és fõiskolai bulik dömpingszerû kínálata szinte minden hétre, fõként a vizsgaidõszakok elején és végén.
Az igényes és egyre szélesebb skálájú alternatív kikapcsolódási szokások mellett meglepõ jelenség az egyetemi és fõiskolai bulik dömpingszerû kínálata szinte minden hétre, fõként a vizsgaidõszakok elején és végén.

Kedd, szerda, csütörtök - a hét három napja, amikor Budapest különbözõ szórakozóhelyeinek üzemeltetõi tárt karokkal várják az egyetemista vagy fõiskolás rendezvényszervezõk kezdeményezéseit. A hét végéket elviszik a rétegzenére specializálódó bulik, de hétköznap örökzöld pompájukban virágoznak a hetvenes-nyolcvanas évek házibulizós hangulatát felidézõ, valamely felsõoktatási intézmény nevéhez köthetõ táncos mulatságok. Míg az elõbbinél már a bejutás is nehéz ezreseket jelent, addig az utóbbi helyekre diákigazolvánnyal nullától ötszázig bárki besétálhat. A beugró ára ugyan mindig a partiszervezõ zsebébe vándorol, az üzemeltetõknek még így is megéri biztosítani a helyet. A szimbiózis alapja, hogy a hétköznaponként egyébként pangó kiskocsmákban és klubhelyiségekben fixen megjelenik egy pár száz fõs közönség, melynek italfogyasztása biztos bevételt jelent. Mindemellett a vendéglátósoknak megmarad az a probléma, hogy a delikvensek tizenegy elõtt nem érkeznek meg, viszont kettõ körül indulnak haza. Ezért az elõre leszervezett bulikra különbözõ éjfélig tartó italakciókkal készülnek, hogy a srácok ne más kocsmákban alapozzanak.

Az egyetemisták és fõiskolások tömeges jelenlétében nem kizárólag a vendéglátósok látnak fantáziát, hanem azok a dohány- és italforgalmazó cégek is, akiknek fõ profilja eleve a 18-25 éves korosztály kiszolgálása. Persze jelen vannak azok a piaci szereplõk is, akik - bár nem csak ezt a réteget favorizálják - hosszú távra terveznek, és ezért már most a legfiatalabb fizetõképes fogyasztók márkahûségét próbálják kialakítani. Ezt a tényt csak kiegészíti, hogy a különbözõ hallgatói önkormányzatokhoz gyakran érkeznek céges megkeresések, hogy a vállalatok márkáikkal már a gólyatáborban megjelenhessenek.

"Ismerem több italcég marketingesét, területi képviselõjét a buliszervezéseken keresztül; ha a hallgatóknak nagyobb fesztiválokat akarunk szervezni, ezeket a kapcsolatokat tudom felhasználni" - mondja Barathi Tamás, a Corvinus Egyetem (korábbi nevén Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem) negyedéves hallgatója a Közgáz Pince labirintusának félhomályában. A kéthetente megrendezett Cooltúra partisorozat egyik rendezõje a vállalt feladat legnagyobb elõnyének a kapcsolatépítés területén megszerezhetõ rutint tartja. Tapasztalt szervezõként azt állítja, hogy "a közgázosoknak

mindegy, hol

és esetleg mely más egyetemi karral buliznak együtt, kiváltságaik érvényesítése a fõ szempont, vagyis például az, hogy a Közgáz nevével fémjelzett rendezvényekre ingyen jussanak be". Ezt a Közgáz Pince esetében könnyen lehetõvé teszi, hogy a helyiséget üzemeltetõ cég az egyetemmel való együttmûködés részeként biztosítja a corvinusos diákok grátisz belépését.

A Cooltúra szervezõje szerint a közgázosok zenei igénye könnyen körülhatárolható. A kisebb klubhelyiségekben, mint például a Közgáz Pincében a kényelmes koncertezõ létszám háromszáz fõ körül húzható meg. Ide ezért elsõsorban olyan együtteseket hívnak, amelyek bár ismertebbek, mégis rétegzenét játszanak. Ebbe a kategóriába sorolja például az Emil.RuleZ!-t és a múlt heti fellépõt, a Neót. A nagyobb fesztiválokra azonban a populárisabb húzóneveket kérik fel. Ebbe a körbe tartozik a Kispál, az Anima, az ezen a területen félmosollyal piacvezetõnek tekinthetõ B‘lga és a Hooligans. Az utóbbi ugyanazt a pályát futja be, mint a United és a Zanzibár, melyek korábban orrvérzésig játszottak a különbözõ egyetemi bulikon, és untig szerepeltette õket a rádió, illetve a zenecsatornák, miáltal a fellépési díj nõtt, a közönség érdeklõdése viszont csökkent. Noha a Tankcsapda tagjai és Ákos is favorizált figurái a huszonévesek zenei kultúrájának, õket lehetetlen megnyerni egyetemi haknizásokra, mivel saját szervezésû turnésorozatokban utaznak.

Miközben megállapítjuk a hangképzésben járatos énekesek elsõbbségét a szórakoztatásban, a karaoke-terem színpadán lelkes lányok és fiúk küzdenek, hogy valami harmóniát teremtsenek szöveg és zenei alap között. A mikrofon néha fülsiketítõen berezonál, de a hangulat dübörög. Értetlenül állunk a jelenség elõtt: miért van tömött várólista a konferanszié kezében? Talán a hallgatók minden vágya, hogy totál hülyét csináljanak magukból? A magyarázat Barathi Tamás szerint a diszkók zenei kínálatának egyhangúságában kereshetõ. A technó és késõbbi válfajainak térnyerése megfosztotta az embereket a dallamoktól, melyekre, úgy tûnik, a fiatalok nagy részének mégiscsak van igénye. "A közönség szereti ízlelgetni a régi slágereket."

A változó zenei ízlésekrõl a legtöbbet az 1991 óta a Közgáz Pincében játszó dj Kiss tud mesélni. ' a rendszerváltást közvetlen követõ idõszakra emlékszik vissza úgy, mint amikor a tömegízléstõl még jól leválasztható módon jelentek meg a fõiskolás-egyetemista zenei igények. "Az emberek finomabb zenét szerettek - mondja. - Olyat, ami mögött a szövegnek is van tartalma." Ilyen volt például az R.E.M. és az INXS, melyeket ma elképzelhetetlen, hogy házibulikon kívül megszólaltassanak. Helyettük nagy kedvenc lett Britney Spears, "amit jóérzésû emberek 12 éves korig hallgatnak, ma mégis elbólogat rá akár egy harmincéves is". Jelentõs változás azokhoz az idõkhöz képest, amikor a dj-k még játszottak lassú számokat, mert az emberek szívesen táncoltak párokban - ma már mindenki egyedül mozdul.

Ezt az állítást kétségbe kell vonnunk, amikor megérkezünk a Nyár utcai kiskocsmába, a Marco Polóba, ahol az ELTE tanárképzõsei tartanak bulit kéthetente csütörtökön. Itt mindenki együtt mozdul. Az István, a király emblematikus szövegére együtt lendülnek a karok a magasba: "Rabok legyünkÉ" Keresztbe tett karok. "Vagy szabadok?" Széttárt karok. Mindenki együtt skandálja Vikidál láttán:

"Koppány, Koppány, Koppány!"

A korábbi gólyatáborok tettek róla, hogy ez a rockopera beépüljön a TFK-s hagyományok körébe. A füstös tánctér falán tábla függ: ELTE Tanárképzõ Fõiskolai Kar. A felsõoktatási reform miatt 2003. augusztus 30-án jogilag megszûnt fõiskolai kar hallgatói ide mentették át a Kazinczy utcai épület aulájából. Az identitás megõrzését sokan ezeknek a közös buliknak a szervezésében látják.

"Egy ilyen kis helyen nem lehet nyereséges bulit tartani, itt a lényeg a közösség megtartó ereje" - mondja Madacsi László, a csütörtök esti összejövetelek egyik rendezõje. A bulik általában veszteségesek, még akkor is, ha az élõzenét produkáló fellépõk elsõsorban érvényesülni vágyó örömzenészek vagy volt diákokból összeállt zenekarok. Valós költségként a plakát-, illetve a belépõnyomtatás merül fel, amit a Pedagógusképzésért Alapítvány finanszíroz. Az alapítvány eddigi bevételeit fõleg a felvételi iroda mûködtetése és a gólyatábor rendezése jelentette. Ezektõl a forrásoktól azonban a szervezet az ELTE átalakítása következtében elesett, és jelenleg a várhatóan 2005 végéig kitartó tartalékait éli fel.

Két sarokkal arrébb az állami struktúrától eltérõ alapítványi rendszerben mûködõ, frissen alakult fõiskolák egyike, a Zsigmond Király Fõiskola tartotta félévzáró Mikulás-partiját az M4 nevû szórakozóhelyen. A tánctéren leginkább a lányok domináltak, akik felkészülten érkeztek a buliba, hiszen ismerték a helyi viszonyokat. A hölgy hölggyel párosítás trendinek számíthat köreikben.

Amikor a ZSKF-esek elõször felkeresték az M4-et, a mûködtetõ egy, a helyen már bejáratott partiszervezõ káeftéhez irányította õket. A Party One Kft. szintén fõiskolásokból alakult egy évvel ezelõtt, de már korábban is rendeztek a maguk és mások szórakozására bulikat. "Szeretem a zenét, és szeretem nézni, ahogy mások örülnek neki" - mondja Polgár Lajos, a cég ügyvezetõ igazgatója, aki egyben dj Louis néven szereplõje is az estének. "A hivatalossá válás elõnye, hogy elérnek minket a szponzorok, ami fõleg terméktámogatást jelent. Pénzt elsõsorban olyan helyekbe fektetnek, ahol létrejön egy olyan klub, amelyben rendszeresen megjelenhetnek, mint például a Közgáz." A Party One több fõiskolával és egyetemmel áll kapcsolatban, gyakran csinálnak bulikat vidéken is. "Többéves rutinnal tulajdonképpen meg lehet ebbõl élni" - válaszol kérdésünkre Louis. Arra, hogy a fõiskolás-egyetemista bulikat mindenütt belülrõl szervezik, Polgár Lajos azt a magyarázatot adja, hogy "a cégek nem tudnak bejutni a felsõoktatási intézményekbe. A HÖK-ök gyakran változnak, nincs az a vállalkozás, amelyik ezt követni tudja."

Horváth Kata

Länger Veronika

Figyelmébe ajánljuk