Tévétorrent

Intruders

Tévétorrent

Egy sorozat pilotjába nyilván kell némi titokzatosság, de itt szinte az arcátlanságig fokozzák. Mintha nem is a nézőknek, hanem valami titkos belső logikának akarnának megfelelni, lassan és ellipszisekkel tarkítva derül csak ki, hogy valamiféle ősi, halhatatlanságot űző, testrabló szekta körül bonyolódik a cselekmény, de csak homályos történetszilánkokat, felvillanó látomásokat és értelmezhetetlen rigmusokat kapunk, miközben a sorozat észrevétlenül eléri célját: folyamatosan, tompán félünk, de fogalmunk sincs, hogy mitől. Gyakorlatilag minden hirtelen fel- és eltűnő figura motivációja tisztázatlan, egyetlen azonosulási pont marad: a férfiúi pozíciójában hitelesen megrendült John Simm, aki titokzatosan viselkedő felesége után nyomoz, és pont olyan tanácstalan, mint a néző. A széria készítőjének, Glen Morgannak feltehetően az unheimlich fogalma lebegett a szeme előtt, mert csupán erre a kényelmetlen, nehezen körülírható nyomasztásra képes felépíteni az egész szerkezetet: kapunk szürkés, szűrt fényekkel átitatott világot, ahol minden szereplő sápadt hullának tűnik, démoni gyerekszínészt (a kötelező macskabántalmazás sem maradhat el), rejtélyes plot device-okat (könyvek, varázsigék, dallamok), suttogva elrebegett összeesküvés-elmé­leteket. A széria az okkult horrort ­tekinti mintának, ám még az ott megszokott minimális információmennyiséget sem adja meg a nézőnek. És ami még ijesztőbb, hogy a testrabló, életekbe betolakodó entitásokat látva erőt vesz rajunk korunk rossz közérzete: a félelem az állandó megfigyeléstől, hogy arctalan idegenek befurakodnak a ma­gán­életünkbe.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.