Tévétorrent

Intruders

Tévétorrent

Egy sorozat pilotjába nyilván kell némi titokzatosság, de itt szinte az arcátlanságig fokozzák. Mintha nem is a nézőknek, hanem valami titkos belső logikának akarnának megfelelni, lassan és ellipszisekkel tarkítva derül csak ki, hogy valamiféle ősi, halhatatlanságot űző, testrabló szekta körül bonyolódik a cselekmény, de csak homályos történetszilánkokat, felvillanó látomásokat és értelmezhetetlen rigmusokat kapunk, miközben a sorozat észrevétlenül eléri célját: folyamatosan, tompán félünk, de fogalmunk sincs, hogy mitől. Gyakorlatilag minden hirtelen fel- és eltűnő figura motivációja tisztázatlan, egyetlen azonosulási pont marad: a férfiúi pozíciójában hitelesen megrendült John Simm, aki titokzatosan viselkedő felesége után nyomoz, és pont olyan tanácstalan, mint a néző. A széria készítőjének, Glen Morgannak feltehetően az unheimlich fogalma lebegett a szeme előtt, mert csupán erre a kényelmetlen, nehezen körülírható nyomasztásra képes felépíteni az egész szerkezetet: kapunk szürkés, szűrt fényekkel átitatott világot, ahol minden szereplő sápadt hullának tűnik, démoni gyerekszínészt (a kötelező macskabántalmazás sem maradhat el), rejtélyes plot device-okat (könyvek, varázsigék, dallamok), suttogva elrebegett összeesküvés-elmé­leteket. A széria az okkult horrort ­tekinti mintának, ám még az ott megszokott minimális információmennyiséget sem adja meg a nézőnek. És ami még ijesztőbb, hogy a testrabló, életekbe betolakodó entitásokat látva erőt vesz rajunk korunk rossz közérzete: a félelem az állandó megfigyeléstől, hogy arctalan idegenek befurakodnak a ma­gán­életünkbe.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”