Tévétorrent

Intruders

Tévétorrent

Egy sorozat pilotjába nyilván kell némi titokzatosság, de itt szinte az arcátlanságig fokozzák. Mintha nem is a nézőknek, hanem valami titkos belső logikának akarnának megfelelni, lassan és ellipszisekkel tarkítva derül csak ki, hogy valamiféle ősi, halhatatlanságot űző, testrabló szekta körül bonyolódik a cselekmény, de csak homályos történetszilánkokat, felvillanó látomásokat és értelmezhetetlen rigmusokat kapunk, miközben a sorozat észrevétlenül eléri célját: folyamatosan, tompán félünk, de fogalmunk sincs, hogy mitől. Gyakorlatilag minden hirtelen fel- és eltűnő figura motivációja tisztázatlan, egyetlen azonosulási pont marad: a férfiúi pozíciójában hitelesen megrendült John Simm, aki titokzatosan viselkedő felesége után nyomoz, és pont olyan tanácstalan, mint a néző. A széria készítőjének, Glen Morgannak feltehetően az unheimlich fogalma lebegett a szeme előtt, mert csupán erre a kényelmetlen, nehezen körülírható nyomasztásra képes felépíteni az egész szerkezetet: kapunk szürkés, szűrt fényekkel átitatott világot, ahol minden szereplő sápadt hullának tűnik, démoni gyerekszínészt (a kötelező macskabántalmazás sem maradhat el), rejtélyes plot device-okat (könyvek, varázsigék, dallamok), suttogva elrebegett összeesküvés-elmé­leteket. A széria az okkult horrort ­tekinti mintának, ám még az ott megszokott minimális információmennyiséget sem adja meg a nézőnek. És ami még ijesztőbb, hogy a testrabló, életekbe betolakodó entitásokat látva erőt vesz rajunk korunk rossz közérzete: a félelem az állandó megfigyeléstől, hogy arctalan idegenek befurakodnak a ma­gán­életünkbe.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.