Tévétorrent

A place to call home

Tévétorrent

Kórház ez a város szélén, Ausztráliában, az ötvenes években – némi arisztokrata családi drámával. Szerencsére a kórházazás helyett a hangsúly inkább a drámázáson van, s a mű tájékozódása a szappanoperák irányába most kivételesen nem is ördögtől való, hanem a két rossz közül a kisebbik. A főszereplő, a második világháború borzalmait túlélő zsidó ápolónő lassan napfényre kerülő személyes és társadalmi konfliktusai pedig szépen viszik magával azt, akit egyébként a városka kastélyában élő, matriarchálisan berendezett család problémái nem vonzanának annyira. Minden megvan ahhoz, hogy a korszak és műfaj iránt kevésbé lelkesedő néző is pár órán keresztül feszengés nélkül ott ragadjon az epizódok előtt. A szereplők jól megírtak, finom és kedvelhető figurák sora vonul fel, még ha rengeteg sablonfigurát mozgatnak is a készítők. (Családi hierarchiát védő konzervatív anya, modern, szabadon szerelmes unokák, karakán és titokzatos főhős stb.) A színészekre nem lehet panasz, nincsenek bántó manírok. Az egészen látszik az igényesség, persze ettől még nem sokkal lesz több a dologból egy rendesen odarakott szappanoperánál, de ez voltaképpen műfaji kérdés: minden úgy van kitalálva, hogy kellő nézőszám mellett hosszú évadok során keresztül lehet bonyolítani e lassan kirajzolodó szerelmi háromszögeket, érzelmi katyvaszokat, történelmi határhelyzeteket keverő társasjátékot.

Azzal ver át az egész, hogy a második világháború, az újrakezdés és otthonkeresés motívumai ideig-­óráig mégiscsak magával visznek, egészen odáig, ahol már túl nehéz feladni…

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."