Tévétorrent

A place to call home

Tévétorrent

Kórház ez a város szélén, Ausztráliában, az ötvenes években – némi arisztokrata családi drámával. Szerencsére a kórházazás helyett a hangsúly inkább a drámázáson van, s a mű tájékozódása a szappanoperák irányába most kivételesen nem is ördögtől való, hanem a két rossz közül a kisebbik. A főszereplő, a második világháború borzalmait túlélő zsidó ápolónő lassan napfényre kerülő személyes és társadalmi konfliktusai pedig szépen viszik magával azt, akit egyébként a városka kastélyában élő, matriarchálisan berendezett család problémái nem vonzanának annyira. Minden megvan ahhoz, hogy a korszak és műfaj iránt kevésbé lelkesedő néző is pár órán keresztül feszengés nélkül ott ragadjon az epizódok előtt. A szereplők jól megírtak, finom és kedvelhető figurák sora vonul fel, még ha rengeteg sablonfigurát mozgatnak is a készítők. (Családi hierarchiát védő konzervatív anya, modern, szabadon szerelmes unokák, karakán és titokzatos főhős stb.) A színészekre nem lehet panasz, nincsenek bántó manírok. Az egészen látszik az igényesség, persze ettől még nem sokkal lesz több a dologból egy rendesen odarakott szappanoperánál, de ez voltaképpen műfaji kérdés: minden úgy van kitalálva, hogy kellő nézőszám mellett hosszú évadok során keresztül lehet bonyolítani e lassan kirajzolodó szerelmi háromszögeket, érzelmi katyvaszokat, történelmi határhelyzeteket keverő társasjátékot.

Azzal ver át az egész, hogy a második világháború, az újrakezdés és otthonkeresés motívumai ideig-­óráig mégiscsak magával visznek, egészen odáig, ahol már túl nehéz feladni…

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.