Catherine Ashton, az Európai Unió külügyi főképviselője ma találkozott Janukovics államfővel, illetve Kijevben tárgyal az Európai Parlament tizenkét tagú küldöttsége is, élén Elmar Brokkal, a külügyi bizottság vezetőjével. Az Európai Unióra sokan tekintenek várakozással Ukrajna ügyében. Radosław Sikorski, a lengyel diplomácia vezetője is szorgalmazza az EU nagyobb szerepvállalását a válság rendezésében: ma reggeli interjújában, melyet az RMF FM lengyel rádiónak adott, rendkívül feszültnek nevezte a helyzetet, amelyben a hadiállapot bevezetése még mindig a lehetséges opciók között szerepel. Ezért szerinte fel kell mutatni Ukrajna számára az alternatívát Moszkvával szemben: „Az unió például felülvizsgálhatná a tárgyalási pozícióit. Mi figyelmeztettünk. Európa ajánlata Ukrajna számára bőkezű volt, de nem eléggé.” (Tudniillik Ukrajnának óriási hitelre lenne szüksége, de ezt a kellő nagyságrendben és feltételekkel, úgy tűnik, csak Moszkvától remélheti.) Ukrajnában és Ukrajnán kívül sokan fogalmaznak meg hasonló kritikát az EU semmitmondónak és távolságtartónak érzett reakciói miatt. Szerintem azonban nem a távolságtartás a probléma, hanem az, hogy ez a távolságtartás nem egy átgondolt Ukrajna-politika része, hanem értetlenségből és tehetetlenségből fakad.
| ||
A Nyugat látványosan nem tud mit kezdeni Ukrajnával. Valahogy úgy voltak Ukrajna létrejöttével a Szovjetunió szétesésekor, mint Örkény egypercesében a döbbent riporter, akinek az űrhajós elárulja, hogy valójában nem egy Hold van, hanem kettő „szorosan egymás mellett, csak egy kis hézag van közöttük”. Ezt a „másik Holdat” azóta sem igazán látják, csak annyit tudnak róla, hogy egy hasznos pufferállam, amelynek lakosai valamiért azt képzelik magukról, hogy ők nem oroszok, és amelyre már csak mérete és geopolitikai helyzete miatt is figyelni kell, nehogy Moszkva lenyúlja. Ezt a „másik Holdat” azonban pontosan kellene látni ahhoz, hogy valóban kezdeni tudjanak vele valamit. Alighanem nagy hiba volt, hogy – részben éppen Sikorski kezdeményezésére – társulási szerződést forszíroztak egy olyan országgal, amelyet oligarchák kormányoznak, és amely nyakig merül a korrupcióba. Sikorski és a független Ukrajna ügyét hagyományosan a szívén viselő lengyel diplomácia jót akart, csak összetévesztette a vágyait a valósággal. Nyilván úgy képzelték, hogy az EU valamiféle demokratikus védőernyőként szolgálhat Ukrajnának a kertek alatt lopakodó oroszokkal szemben – és ma már valóban létezik az az Ukrajna, amelyik úgy kívánkozik Európába, mint Csehov három nővére Moszkvába. (Ezt bizonyították a decemberi EU-párti tüntetések is.) Ez az Ukrajna nyilván kitörő örömmel fogadta a társulás szándékát, titkon remélve, hátha megtörténik a csoda, és őket is felveszik a klubba. Hiszen – éppen ebben áll a helyzet tragikuma – ez az Ukrajna tényleg ízig-vérig európai.
Csakhogy: 1. Messze nem csak ez az Ukrajna létezik. 2. Az oroszokról való leválásnak, ha egyáltalán reális ilyesmiről beszélni, olyan ára van, amelyet Brüsszel nemigen tud finanszírozni. 3. Ha esetleg mégis finanszírozni próbálná, a jelenlegi államszervezet és gazdaságszerkezet mellett egy feneketlen kútba öntené a pénzt, a hiány pillanatok alatt újratermelődik.
És akkor Moszkva várható reakciójáról még nem is beszéltünk.
Brüsszelben pontosan tudják, hogy a társulási szerződés csak amolyan udvariassági gesztus lett volna. Elismerjük, hogy az ukránok is képesek késsel-villával enni – nem több. Ukrajna túl nagy és kényes falat, hogy komolyan szóba jöhetne a felvétele az EU-ba. Nem sok értelme volt tehát f
elbőszíteni Moszkvát, és indokolatlan reményeket ébreszteni. Ezzel szemben nagyon is lenne értelme a kétségkívül küzdelmesebb és lassabb aprómunkának: nem az EU-t kellene valamilyen tessék-lássék módon „kiterjeszteni” Ukrajnára, amit Moszkva még így is sérelmezhet, hanem segíteni kellene „a szabadság kis köreit” Ukrajnában, sokkal inkább be kellene kapcsolni az országot az európai vérkeringésbe, úgy, hogy ebből minél szélesebb kör profitáljon – ehhez viszont komolyan számolni kellene Ukrajnával, mind a nyugatival, mind a keletivel.
Korábbi bejegyzések: január 25., január 26. első és második, január 27. első és második, január 28., január 29. első.
| | ||
