Vélemény

Olvasói levelek az Ez már az ítélet és a Telefonszex c. írásokhoz kapcsolódóan.

Elkezdődött a futball-vb, lejátszották Dzsu­dzsák Balázs zsíroskenyér-meccsét, Orbán Viktor pedig képes volt azt mondani a rádióban, hogy „Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket”. Ám e hírek a közelébe sem érhettek annak, hogy megjelent Majoros Péter és Molnár Tamás Azt beszélik a városban című száma. 

Magyarország, hogy ne sodródjon céltalanul, más, drabálisabb vagy éppen nálánál csekélyebb súlyú nemzetektől ide-oda lökdösve, taszigálva, általuk orrba rúgva a nemzetek nagy közösségének folytonosan változó, sunyi áramlásoktól mozgatott s mindig veszélyes közegében, két szilárd ponthoz, két, a vad vizek fölé magasodó szirthez kötötte magát, s e két köteléktől reméli megőrizni önbizalmát s hangsúlyos jelenlétét az államéletét körbeölelő, zaklatott áramlásban.

Aki egyedül él, az szingli. A szingli nyakában lógó, csillogó-villogó bizsu jelzője: csilivili. A szingli, akit nem izgat, ha beszólnak neki a hatásvadász nyakbavaló miatt, az csillol vagy csillel, azaz nyugizik.

Bennünket, egykori SZFE-s tanárokat rágalmaztak és rágalmaznak még most is - írja publicisztikájában Janisch Attila.

Az Alkotmánybíróság (AB) jól megoldotta a nehéz házi feladatot: kedd délelőtti határozata szerint a törvényhozás „mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő a tudományos kutatásról, a fejlesztésről és az innovációról szóló törvény, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény módosításakor azzal, hogy nem szabályozta a jogbiztonság és a tulajdonhoz való jog érvényesülésének megfelelően az Eötvös Loránd Kutatóhálózat és a kutatóintézeti hálózat korábbi működtetője, a Magyar Tudományos Akadémia közötti vagyoni viszonyokat”.

Ha valaki a múlt hét második felében feltévedt az információs szupersztráda magyarországi szakaszára, könnyen Felcsút szűkebb vonzáskörzete felé ragadt az útja – alkalmasint el sem tudta kerülni hazánk főfaluját. Két röpke nap alatt három jó hír is belepte a sajtó minden részét (felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül). Fussuk át ezeket – nyilván okulásból – szép sorjában.

Másfél éves lehettem, tokától bokáig bebugyolálva hevertem egy karfás szánkóban, amit a lassan pilinckázó hóesésben édesanyám húzott. Ahogy a hópelyhek a meleg bőrömhöz érve szétolvadtak az arcomon, ingerülten csattantam fel: „Anuka, megbas a hó!”

"Egyvalami lenne hátra még: hogy hagyják szabadon dolgozni azokat, akik állásban maradhattak" - írjuk véleménycikkünkben a Terror Háza főigazgatója gondolatai kapcsán.

Az egykori ellenzők nem kis kárörömmel figyelik, hogy összeomlik-e a legális marihuánapiac Kaliforniában.

„Az autonóm SZFE-re és egykori oktatóira vonatkozó egyetlen közlésed sem volt méltó hozzád, aminek a kínosságát csak fokozta, hogy mindeközben Te a politikai erőszakkal megszállt új SZFE tanára vagy.” 

Fürjes Balázs már megint játssza a korrekt fickót. Köze nem volt a dolgokhoz, hacsak annyi nem, hogy narancsos az ő bőre is, miként a fiúké, akik csúnyákat mondtak a ferencvárosi polgármesterre, Baranyi Krisztinára.