„Mégis, kedves uram, mit vár tőlünk, öntsük le benzinnel és gyújtsuk fel magunkat a Nemzeti Múzeum lépcsőjén?” – pötyögtem oda, ahol az olvasó magyar értelmiségiként elkövetett mulasztásaimra hívja fel a figyelmemet, aztán némi töprengés után mégis kitöröltem a feleletemet.
Szép nap virradt hétfőn Orbán Viktor szabójára: rögtön két új mellényre is megrendelést kaphat.
Még szép, hogy Makó Honvéd városrészében pont ilyenkor vágnak disznót. Közben kocsival viszik szavazni a rokonokat, akik kapnak kóstolót.
Kormányon pedig a gazdasági válságra hivatkozva hozhat újabb brutális intézkedéseket.
Menjenek el szavazni, mindazokért, amit itt leírunk, és főként azért, mert ezzel tartoznak a hazának, a becsületnek és saját maguknak.
A II. világháború után a háborúban győztes koalíció, az Egyesült Nemzetek által 1945 októberében elfogadott Alapokmány nem pusztán a háborúindítást tiltotta be, hanem ennél is tovább ment: a fegyveres erőszakot, illetve a fegyveres erőszakkal fenyegetést is tilalmi listára helyezte, ha azok az Alapokmány megfogalmazása szerint egy másik állam „területi épsége” vagy „politikai függetlensége” ellen irányulnak.
A képviselő „fejlesztési ajánlata” a vásárhelyieknek akkor érvényes, ha „jó és új” polgármestere lesz a városnak.
A miniszterelnök az ukrán elnök személyében olyan embert vett célba, akinek hazáját éppen leigázzák az oroszok.
Még csak egy napja támadta meg Oroszország Ukrajnát, még épp csak az első menekültek érkeztek ide, amikor az ukrán határ innenső oldalán megjelentek a taxis hiénák, hogy hasznot húzzanak az életükért világgá futók nyomorúságából.
„A hazai felsőoktatás egyik kiemelkedő intézményeként – az európai egyetemek Magna Charta-jának [sic!] szellemében – a legmagasabb szintű, sokoldalú, multidiszciplináris képzéssel, kutatással és fejlesztéssel járul hozzá az egyetemes tudomány és a magyar társadalom fejlődéséhez” – olvasható a Debreceni Egyetem honlapján a Küldetés menüpont alatt.
