Sajó László: Öt és feles

Utolsó szivar a Netovább!-nál

Egotrip

Magyar László András emlékének

K. Dezső indul a meccsre, a Honvéd ellen játszunk, ha nyerünk, van remény a bennmaradásra. Meccs előtt a szokásos Unicum a Netovább!-ban; Laci nincs itt, nem is lesz, ő whiskyt szokott, K. Dezső dupla Unicumot kér, iszik Laci helyett is, az emlékére.

A bejáratnál a szokásos motozás, ez mi? K. Dezső előveszi a műanyag flakont, kézfertőtlenítő. Sárga mellényes nézi, elhiszi, rosszul teszi, szatmári alma van benne. Este van, március idusa lesz, de hideg, és különben is. A szokott (álló)helyen, az ultrák mögött nem látja Pétert, nem jött ki (a szíve miatt, már tévén sem nézi), egyedül maradt az Ny(ugger)-középből. „MTK-meccsre járok. A nővérem akkori barátja vitt ki 14 évesen, aztán azóta mindig járok, én vagyok a kemény mag. Hát igen, kiabálni is szoktam.” Tanúsíthatom. Laci mindig, a mérkőzés kezdetét jelentő sípszó után bekiabálta, zengő baritonján: „EMTÉKÁ!” K. Dezső is így tesz most, rekedt hangján, halvány utánzat, gyönge kísérlet, de megpróbálta, és ezentúl mindig bekiabál majd.

Lacinál január elején állapítottak meg kiterjedt agydaganatot, de ezt is a rá oly jellemző humorral, fanyar (ön)iróniával írta meg, „ezek szerint a tavaszi idényben nem leszek már veletek. Tartsátok bent a csapatot, én majd Salamon Bélával drukkolok együtt nektek. Sajnálom, hogy így alakult, sok jó meccset, unicumot és sört kíván Laci”. Az Unicum már megvolt, a sör majd később, jó meccs? Nyerjünk. Támadunk, mi mást is tehetnénk, a félidő végén kiállítanak egy honvédost, esélyt kapunk. Félidőben K. Dezső átballag (amerre hajtunk, ott áll), meghúzza a kézfertőtlenítő szatmári almát. A második félidőben góllá érik a nyomás, aztán kihúzzuk – a hosszabbítás utolsó percében szabadrúgáshoz jut a Honvéd, ilyenkor (szögleteknél, veszélyes helyzeteknél) K. Dezső és Laci egymásra néz, „ezt ússzuk meg”. Ezt megússzuk, nyerünk egy nullra, még él a remény. A csapat kijön hozzánk, taps, érted játszottak, gondolja K. Dezső, persze ez nem (sem) igaz, mégis.

Meccs után is a kocsma, szatmári almára dupla Unicum (mely végre nem a vereség keserű szájíze), pohár sör. K. Dezső utóbbit nem kívánja, de hát Laci így kívánta. Tele honvédosokkal a hely, egyik ordít, mocskos zsidók! A szokásos gágágá, buziemtéká! már elhangzott a meccsen, most akkor ez jön. K. Dezső hátrafordul, ne zsidózzál, bazdmeg!,  Laci, ha itt lenne, messze hangzó baritonján vonná kérdőre. Erre ő is érzékeny volt (kibaszott múlt idő), pedig… „Alapjában semmi közöm az egészhez. Nem vagyok vallásos, nem tudok héberül, nem vagyok körülmetélve, zabálom az oldalast meg az abált szalonnát, karácsonyozom, névnapot tartok, mi a francot akartok tőlem?” De az ilyen pónemeket ki nem állhatta, ő sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."