Úgy negyven évvel ezelőtt a beszervezőtiszt azzal érvelt, hogy Róbert barátunk nyugati kém, ezért hazafias kötelesség jelenteni róla. Elhűlve kérdeztem, miből gondolják, hogy kém? A tiszt válasza: tudjuk, hogy sokkal többet költ, mint amennyit keres. Ezt csak a kémkedésért kapott pénzből finanszírozhatja.
„A polgári kormány az adócsökkentés kormánya volt az elmúlt években, és azt szeretnénk, ha az maradna a jövőben is” – mondta Rogán Antal a 2016-os büdzsé beterjesztésekor.
„Ha Magyarország miniszterelnöke vagy, be kell tartanod a törvényeinket!” – e szöveg áll majd a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr blog Felcsútra kihelyezett óriásplakátján.
Az egészségüggyel foglalkozó kormányzati vagy a kormányzathoz közel álló szakelemek informális találkozókon manapság már köntörfalazás nélkül beszélnek arról a kormányzati elvárásról, miszerint az akut forráshiány miatt a szolgáltatásokat a fizetős ellátás irányába kell eltolni. Persze, különösebb felhajtás – például meghirdetett program, szakmai párbeszéd, viták – nélkül; a nyilvánosságban folyamatosan azt kell nyomatni, mennyi pluszforrást szán a kormányzat a területre.
Mi magyarázza, hogy egy korábban lezárt ügyben magánváddal fordul az agrártárca a bírósághoz, félmilliárdos hűtlen kezeléssel gyanúsítva Gőgös Zoltán korábbi szocialista földművelésügyi államtitkárt?
A minimálbérek 2001–2002-es látványos növelése nem kevesebbet akart elérni, mint megváltoztatni az emberek szokásait: visszacsalogatni az inaktívakat a munka világába, a vállalkozókat pedig innovációra, jobb termelékenységre és nagyobb adótudatosságra bírni. Nem sok sikerrel.
Bevallom, ez az írás nem szól mindenkihez, csak baloldaliakhoz, tehát még az ellenzéknek is csak egy részéhez. Ha liberális vagy konzervatív barátaink szeme rátévedne netán, arra kérem őket, lapozzanak tovább.
Azt írja az újság, hogy Finnországban be kellett vonni egy szakácskönyvet, mert félrefordítás miatt mérgesgombát ajánl hozzávalónak az egyik recept. A fordító sorsáról nem szól a fáma. Vajon indult-e ellene bűnvádi eljárás? Emberhalál végül remélhetőleg nem lett a dologból: a szakma legalábbis tudna róla.
Ez a színházi évad is véget ért, és a helyzet megint rosszabb, mint egy évvel korábban.
A veszteséglista most is olyan nyomasztó, hogy csak az átható közöny segít napirendre térni fölötte. Elég annyit említeni, hogy a legsikeresebb, a magyar színház külföldi követeiként működő csapatok közül – nincs olyan sok belőlük – a Krétakör vegetál, a Szputnyik pedig feloszlott a bizonytalan és méltatlan állami finanszírozási rendszer miatt.