Vélemény

Szombati küldöttgyűlésén az Együtt - Korszakváltók Pártja három társelnököt választott és létrehozta a szervezet belső parlamentjét, az Országos Politikai Tanácsot (OPT).

A lengyelországi lehallgatási botrányról lapzártánkkor csak erősödik a benyomás, hogy egyfajta magánérdekből elkövetett puccskísérlet volt, mely során konkrét bűnözők szövetkeztek a kormány megbuktatására egy olyan "újságíróval", akinek eddigi szakmai pályafutása nagyobbrészt titkosszolgálati anyagok kiszivárogtatásából és egyéb provokációk kiterveléséből és végrehajtásából állt össze. A kormányzó Polgári Platform ellenzéke, a Kaczynski-párt a lehallgatásban történetesen ártatlan (vagy legalábbis kedd este annak tűnik) - de most már kormányt akarnak buktatni; politikusai kéjjel hasonlítják a görbén szerzett felvételeket az őszödi beszédhez.

Burkolt rasszizmus és nemzetvédelmi mozgósítás a német megszállás emlékművének avató beszéde helyett kibocsátott miniszterelnöki közleményben.

A 2014-es parlamenti választások után jó okkal lehetett azzal számolni, hogy a diplomáciai struktúrában nem lesznek komolyabb változások: ugyanaz a párt maradt hatalmon, amely az előző négy esztendőben vezette az országot, ezért ésszerűnek tűnt, hogy nincs értelme megbolygatni azt a külügyi gárdát, amely számtalanszor bizonyította lojalitását. Ehhez képest tömeges leépítés történt, elbocsátások és áthelyezések - hogy miért, arra egyelőre nincsenek válaszaink. Ami tény: Martonyi embereivel legalább oly kurtán-furcsán bántak el, mint azokkal a külügyesekkel, akiket még 2010-ben az előző kormányok hagytak örökül Orbán Viktornak.

Budapesten tarolhatna ősszel az ellenzék az önkormányzati választáson. Kizárólag rajtuk múlik.

(avagy A futball ábécéje - V mint vébé)

Sűrű munkanapja volt kedden Áder János államfőnek, amikor azon melegében aláfirkantotta a két nap alatt törvénybe írt reklámadót és az ugyancsak fénysebességgel átírt önkormányzati választási törvényt.

Ha miniszterelnökünk véletlenül megint pofára esik, itthon ezt is nagy győzelemnek fogja eladni, például azt mondja majd, hogy csak taktikai okokból ellenezte Jean-Claude Juncker, a luxemburgi szeszkazán megválasztását az Európai Bizottság élére, valójában direkt őt szerette volna, és csak azért tett úgy, mintha ellenezné, hogy a hazának jobb pozíciókat harcoljon ki más, fontos, nemzetbiztonsági okokból közelebbről nem definiálható ügyekben.

Méltányos büntetés-e húszezret fizetni egy utcán eldobott csikkért, vagy két napot ülni kilencszáz forint értékű korhadt gally guberálásáért? Szerintünk nem. Az RSK munkatársának írása.

Az 1970-es, 80-as években a matematikustársadalomban ugyanolyan szörnyű állapotok uralkodtak, mint mostanában az egész országban. Két egymással engesztelhetetlenül szemben álló tábor ölte egymást, ahol csak tudta.

Cs mint csel

Janisch Attila a rasszizmusról, az előítéletességről és az általánosító véleményekről.

Bizonyára a kedves olvasót is az foglalkoztatja e forró kora nyári napokban, hogy mire kavar ilyen nagy elánnal Lázár János. Mire föl ez a nagy aktivizmusa neki? A dolgot a következőképpen tudjuk elképzelni. Avval együtt, hogy pár hete a Népszabadságnak valaki név nélküli bennfentes arról beszélt, hogy 2017-től, vagyis Áder János elnöki mandátumának kifutása után az utódja Orbán Viktor lesz, s megpöndült az is, hogy az államfői jogköröket kicsinyt módosítani fogják ebből az alkalomból; köztársaságunk elmozdulást eszközöl a prezidenciális rendszer általános irányába.

Tegnap éjjel lezárult a focivébé negyeddöntője: a legjobb négy közé pont azok jutottak, akiket oda várt az „egész sportszerető világ”, biztosan véletlenül. S akkor három héttel ezelőtti vezércikkünkben nem a jövőt láttuk, csak paranoiásak voltunk.