Vélemény

Mindenki arról beszél, hogy Ursula von der Leyent „rekordalacsony” számú honatya szavazta meg július 16-án az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén. És sajnos csak kevesen beszélnek arról, mi volt a tétje és mik lehetnek a következményei ennek az aktusnak.

Járóka Lívia sokkal inkább elszámoltatható, mint a rezsim hazai mamelukjai. Romaként pedig az is nyilvánvaló, hogy milyen társadalompolitikát fedez, illetve képvisel.

Németh Szilárd előadásán, höhö, csak páran lézengtek, mert az irodalmi sátorban ugyanakkor volt a Varró Dani fellépése, s őt hallgatta mindenki – informálta lapunkat a szlovákiai Gombaszögön évente hagyományosan megrendezett fesztivál egyik résztvevője. Ígérjük, jövőre is megkérdezzük az illetőt, hogy akkor is becsúszott-e ilyen rászervezős malőr.

Miután az Európai Tanács javaslatára az Európai Parlament képviselői a múlt kedden csekély többséggel megválasztották Ursula von der Leyent az Európai Bizottság első emberének, kontinensünk legjobb elméi azon pörögnek, hogy vajon miként fogja magát viselni az új elnök, szembesülvén a kelet-európai renegátok, jelesül a lengyel és a magyar kormány csínytevéseivel.

A német kancellár azoknak hálálkodott, akik nem tettek semmit, és „elfeledkezett” azokról, akik tettek.

Hosszú és sikeres politikai pályafutások néha meglepően gyorsan érnek véget. Ma már kevesen emlékeznek arra, mibe bukott bele 1990-ben Margaret Thatcher, a „Vaslady”.

Sem a fasizmus, sem a bolsevizmus nem tudott meglenni hőskultusz nélkül.

Ennek a szerkesztőségi cikknek egyetlen mondatból kellene állnia: Szijjártó Péter és Orbán Viktor Magyarország szégyenei. De lássuk bővebben is.

Kilenc fával nyert, és ez nem sok.

Az irracionálisnak tűnő közpénzköltést a sportágazatban sokan összefüggésbe hozzák a miniszterelnök adakozó kedvével, amelynek gyökere a kormányfő sport iránti rajongása lenne. De mi van, ha nemcsak a sportszeretet játszik itt, hanem nagyon is racionális okokból szórja szét mindannyiunk pénzét a sportban?

„Soha ennyi nézője nem volt a Nemzeti Színháznak egy évadban, mint az idén” – idézte Vidnyánszky Attilát a minap áhítattól kipirult arccal a kormánymédia egyik igyekvő orgánuma. Már a mondat tartalmi mögöttese is megérne egy kanyart, de vannak ebben a tündérmesében ennél nagyobb disznóságok is (tündérek annál kevésbé).

„A Fidesz az elmúlt négy évben a saját hatalma erősítése érdekében előre megfontolt szándékkal gyöngítette és próbálta ellehetetleníteni a demokratikus berendezkedés olyan fundamentumait, mint az Országgyűlés, az igazságszolgáltatás, a közpénzek ellenőrizhetősége. Ez nem is vezethetett máshová, mint (…) oda, hogy Orbán Viktor esetleges választási vereségét nemzeti tragédiaként tüntesse fel, és – úgymond a haza megmentése érdekében – hiszterizálja híveit, és megfélemlítse elutasítóit.”

Nemrég több magyar tudós is szinte egyszerre adott hírt arról, hogy hatalmas áttörést ért el őstörténetünk titkának megfejtésében. Gratulálok, és nekik is ajánlom ezt az írást, de főként azoknak az olvasóknak, akik kevésbé jártasak a nép és nyelv eredetének misztikus tudományában.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egyre népszerűbb a magukat emberi jogaikban sértve érzők körében. Ez nem véletlen és nem indokolatlan – Magyarországon az illiberális rezsim napról napra bontja le a jogállami jogvédő mechanizmusokat, a bíróság pedig valódi jogvédelmet képes nyújtani az emberi jogi sérelem kimondásával és akár jelentős összegű kártérítés megítélésével.