Vélemény

A március 30-i Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat értelmében a nemzeti erőforrás miniszterének április közepéig kell megvizsgálnia, hogyan valósítható meg egyes szociális juttatások - többek között a családi pótlék, a rendszeres szociális, illetve az átmeneti segély - utalványosítása, hogy a jövőben ezeket ne pénzben folyósítsák a jogosultaknak, hanem az Erzsébet utalványon.

Az igazság pillanatáról azt hinné az ember, hogy tényleg csak egy pillanat. Mint amikor az éjszaka lesújtó villámlás fényében oly tisztán és világosan látunk mindent, megértjük a világot, s el is tudjuk helyezni magunkat benne. Aztán megint ránk borul a sötét, s minden olyan lesz, mint volt.

A múltkor csak viccelődtünk evvel, pedig tényleg van valami mélyen igazságtalan abban, hogy Schmitt Pálnak végső soron a húsz évvel ezelőtt ebül szerzett kisdoktori miatt kellett elbukni. Se szeri, se száma azoknak a kormányzatközeli személyeknek, akik az elmúlt két évben nem egy kisdoktorit, hanem milliárdokat vittek haza, az egyéb módokon okozott kárról nem is beszélve, és őnekik mégsem görbül hajuk szála sem.

A Belügyminisztérium törvénytervezetet jelentetett meg a honlapján "az egyes rendészeti feladatokat ellátó szervek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról" címmel, amelyben sok egyéb mellett az iskolakerülés megnehezítése mellett ún. iskolaőr foglalkozás megteremtését bocsátotta társadalmi vitára.

Mintha a kontinens sztárszakácsait kérnénk fel, hogy mondjanak véleményt a lakótelepi óvoda menüjéről, ők pedig szóvá tennék, hogy túl kevés a szarvasgomba a sajtos makaróniban. Sajnos azonban nemcsak a tudósok gondolkodnak így, hanem a tanárok jelentős része is.

Komoly feszültség alakult ki Marosvásárhelyen, ahol diákok és magyar politikai szervezetek kitartó követelésére az oktatási minisztérium engedélyezte a helyi orvosi egyetem intézményi kettéválását, egy magyarra és egy románra. A Le Monde, mely Ceausüescu bukása és a 90-es esztendők forróbb eseményei óta elvétve foglalkozik csak a térség etnikai problémáival, most cikket közölt az eseményről.

A Heti Hetes vasárnapi adásában a Marslakók producere megrágalmazta lapunkat és munkatársunkat.

A 2008-as "szociális népszavazásról" írt elemzésében Bundula István (A jövő megrablása, Magyar Narancs, 2012. március 8.) azt állítja, hogy a magyar demokrácia két rákfenéje a megoldatlan pártfinanszírozás és a politikai osztály képtelensége a megegyezésre.

Március 4-én Orbán Viktor miniszterelnök a Frankfurter Allgemeine hasábjain kételyét fejezte ki ama hiedelemmel kapcsolatban, hogy az európai történelem a vallásosságtól a világiasodás felé, a hagyományostól a "sokfajta" családmodell felé, a nemzetektől az internacionalizmus vagy az integráció irányába fejlődne, mert a haladás iránya ennek az ellenkezője. Mi magyarok nem visszafelé akarjuk forgatni tehát a történelem kerekét, csak bátran vállaljuk azt a keresztény gyökérzetet, amelyből Európa nagysága sarjadt.

"Érdeklődéssel olvasom a jelenlegi politikai berendezkedéssel szemben elégedetlen, sőt ellenséges magyar szerzőket. A tanult szerzők a jobboldalt lenézik, vitára alkalmatlannak tartják, csak a saját érveikkel vannak elfoglalva. (...) Gyűlöletet akarnak kelteni, érveik gyakran érzelmek, amelyekkel nem lehet vitatkozni. A még tanultabb szerzők érvelése egyetlen tételen alapul: a jog a legfőbb jó.

Testközelben, szereplőként vettem részt a nyugat-európai minták szerinti közjogi gazdasági kamarák 1992-ben indult létrehozásában, működésük és törvényszerű hanyatlásuk első évtizedében. Ma is híve vagyok a kamaráknak.

A Velencei Bizottság (VB) listája olyan, mint a mesebeli kása Anyóka lábaskájából - nem is az, hogy sose fogyott el, de a végén annyira bugyogott már kifelé, hogy elárasztott mindent, a konyhát, a házat, az utcát, a falut; az egész országban moccanni se lehetett a nagy kásahegytől.

Schmitt Pál lopott. Immár papírja is van róla. Schmitt Pál e sorok írásakor még hivatalában van, Magyarország köztársasági elnöke. Schmitt Pál feltehetően - ha szorult Orbán Viktorba még némi jóérzés - lemond hivataláról íziben.