Vélemény

„E tekintetben nem nyitok vitát!” – ki is mondta ezt? Virág elvtárs? Bástya elvtárs? Pelikán elvtárs? Fenéket, ezt Kövér László, a demokratikus magyar törvényhozás elnöke mondta hétfőn, némileg elborulván egy ügyrendi felszólalástól, mely az ülés levezető elnökének lecserélését indítványozta.

A második Orbán-kormánnyal a panelprogramnak vége lett. A lakótelepek megújítása azóta minden választási kampányban felmerül, majd a süllyesztőbe kerül.

Az ellenzék „kommunistának” nevezi a kormányt, a kormány „kommunistának” nevezi az ellenzéket.

Ahogy az várható volt, az Európai Parlament Sargentini-jelentése nyomán a magyar kormány hozzáfogott néhány, az Európai Uniónak is tetsző intézkedés elfogadásához. A cél a jogállamiság helyreállításának mímelése, legalább olyan mértékben, hogy az uniós támogatások jövőbeni folyósításának ne jelentse akadályát a magyar kormány egyébkénti teljesítménye.

Történelmi jelentőségű események zajlanak a jobboldali médiában! A múlt hét óta NER-oligarchák sora adja át önként és dalolva médiaportfólióját a nyáron gründolt Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA), mely alapítvány – a kormányközeli Nézőpont Intézet szép megfogalmazásában – csak november végén, „több lapkiadó társaság tulajdonosi felajánlásával nyerte el értelmét”. E gyönyörű gesztust hirtelenjében nem is tudnánk máshoz, mint I. István király 1038. augusztus 14-i tettéhez hasonlítani, amikor is a haldokló uralkodó a koronát és az országot Szűz Mária oltalmába helyezte.

Hétfőn délután sajtótájékoztatón jelentette be Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora, nos, azt, amit oly sokan tudtak már a bejelentés előtt is: az egyetem Bécsbe költözteti amerikai diplomát adó képzéseit. Hogy ez egészen pontosan mit jelent és mi következik belőle, azt néhány oldallal beljebb ő maga tisztázza.

"Harminc évvel a párt születése, egy évtizeddel a halála után rég nincs bennem pikírtség."

Senkinek nem lehet kétsége, hogy az Orbán-kormány eddig bírált lépései egy újabbal gyarapodtak, és ebből semmi érdemi előny nem származik.

Múlt vasárnap hajnalban a Kercsi-szorosban orosz hadihajók rálőttek két kisebb ukrán hadihajóra és egy vontatóhajóra, majd az ukrán legénységet foglyul ejtették és Oroszországba vitték. A súlyos provokáció nemzetközi és kétoldalú, orosz–ukrán szerződéseket sértett. Hogy megértsük, miről lehet szó, vessünk először egy pillantást a térképre.

A kormányok Magyarországon is időről időre célul tűzik ki a saját tevékenységük hatékonyságának növelését. A rendszerváltás előtt is felbukkant ez a szempont, bár akkor főként a politikai leszámolás eszközét láttuk benne.

Fölcipelhetnék a Tisza-szobrot is, hogy a dicső példakép szem előtt legyen.

„Az, hogy azt gondolja valaki, hogy neki egyedülállóként joga van ahhoz, hogy neki egyedülállóként, anélkül, hogy lenne párja, enélkül neki joga van ahhoz, hogy neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról közelítve, megfosztja őt attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen” – Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkárból buggyant ki imígyen a magyar jövőért érzett felelősség péntek este az RTL Klubon.

Claas Relotius számtalan rangos kitüntetést zsebelt be, mígnem kiderült, riportjainak nagyrészre hazugságokra épül.

November 9-én büszkén adta hírül az Alkotmánybíróság (AB) honlapja: „Az Alkotmánybíróság fellépett a rokkantsági ellátásra jogosultak védelmében.”