Vélemény

Orbán most megint kapott egy hónapot. Lapzártánk napján a jegybanktörvényt, a bírák idő előtti nyugdíjazását és az adatvédelmi biztos posztjának megszüntetését kifogásolta az Európai Bizottság: ezeket vagy helyreüti a mondott határidőn belül a magyar kormány (illetve hihető ígéretet tesz erre), vagy megyünk a luxemburgi székhelyű Európai Bíróságra. Ja - és addig pénzre, hitelre ne is számítsunk.

Ha nem tudnánk semmit a Trafó igazgatói pályázatának körülményeiről, és csak a beadott terveket meg a két induló munkásságát ismernénk, most, a döntés után azt mondhatnánk: nagy kár, hogy nem az intézmény korábbi, elismert vezetője, hanem az intézmény korábbi, elismert fellépője kapta a kinevezést.

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy az is tisztázásra szorul, ki veszíti éppen el az illúzióit az LMP (melynek belső turbulenciáiról hátrébbi terjedelmes közelképpel szolgálunk) körül: a párt protagonistái vagy éppenséggel a szavazói, ne adj' isten a mezei szemlélő, az egyszerű választópolgár, aki hitte is meg nem is, hogy: lehet más a politika.

Ara-Kovács Attila írására érkezett olvasónk, Balázs Gábor levele, egyenesen Párizsból.

Rendet teremtene az erdőkben Semjén Zsolt, aki vadásznagyhatalomnak vizionálja Magyarországot. A miniszterelnök-helyettes tegnap nyitotta meg a FeHoVa kiállítást: beszéde beindította fantáziánkat.

Az EU exkluzív klub, a tagságnak szigorú kritériumai vannak. Ám ahogy nem létezik semmilyen előkelő klubban olyan szabály, hogy "tilos a falra köpni", mert a klub vezetősége biztos lehet abban, hogy akik elnyerték a tagságot, soha nem tennének ilyet, az EU is abból indul ki, hogy a tagok tiszteletben tartják az alapvető demokratikus normákat.

Egy órája hazamentek az egyetemisták az Egyetem térről. Lehet még ebből akár a diákság új ellenállása is – de nagyon nem mindegy, milyen jelszavak mögött sorakoznak fel azok, akik az eszement felsőoktatási törvény ellen tiltakoznak.

Miután Schmitt Pál személyében a Nemzeti Együttműködés Rendszere megtalálta a helyesírást megreformáló ikonját, (talán) önkéntes jelentkezőt láthatunk Mráz Ágostonban, aki Orbán magyar hangjaként új értelmet ad a fogalmaknak.

Levelet hozott a szerver. Ezt írja a kedves ismeretlen: "Tisztelt Nádasdy Úr! Már régen zavarja a fülemet a jelenség, de most végre találtam valakit, aki illetékes a témában, és példára is leltem az egyik írásában. Szóval jól érzem-e, hogy 'az embereknek van véleménye egymás cselekedeteiről' helyesen így hangzik: 'az embereknek van véleményük egymás cselekedeteiről'? Nekem legalábbis nagyon báncccsssa a fülemet; szeretném tudni, hogy - a nővérem kedvenc kifejezésével élve - én vagyok hülye vagy a tükör görbe? Üdvözlettel: N. N."

A századfordulón a futball ott vált igazán népszerűvé, ahol jelentős (kis)polgári lakosság és ipari munkásság élt, akik körében népszerű szabadidős tevékenység volt a futballozás és meccsnézés. Ezek a társadalmi csoportok Közép- és Kelet-Európában döntően a fővárosokra koncentrálódtak, így Magyarországon a sportágnak eleinte jóformán csak Budapesten voltak hívei.

Ara-Kovács Attila A magyar kapcsolat: arccal Irán felé című cikkére levélben reagált a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. Az írást teljes terjedelmében közöljük, ahogy cikkünk szerzőjének válaszát is.

Az igazságszolgáltatás megbízhatóságára vonatkozó kérdést elvileg nem lehetne feltenni, de olyan országban, ahol számtalanszor csalatkoztunk már benne, nem lehet megkerülni mégsem. Csakhogy van itt még valami: az otthon szülés „ügye”.

Kilátásba helyeztek újabb demonstrációt, sőt márciusban sztrájkot, de valószínűleg ők sem gondolják komolyan, hogy akár ennek a mostaninak, akár a várható további megmozdulásoknak bármiféle következményük lehet.

A kormányfő elszántan védelmezi az egykulcsos adót. Ez lesz az utolsó, amit kienged a kezéből. Az egykulcsos adó az újjászervezett Magyarország alfája és ómegája, gazdaság- és egyéb filozófiájának kvintesszenciája, minek lényege a restek ösztönzése és az érdemdúsak jutalmazása, hogy aztán a munkaszerető populáció, nemzetünk élcsapata magával húzza a lemaradókat is.