Vélemény

A katolikus egyház a felvilágosodás és a francia forradalom korszakától kezdve a II. vatikáni zsinatig (1962) mentalitás- és intézménytörténetének legrögösebb útszakaszát járta be. Szekuláris uralmának zsugorodását a modernitással és a demokráciával folytatott küzdelemben sokáig vereségként, fokozatos pozícióvesztésként fogta fel. Az I. vatikáni zsinaton a pápa csalatkozhatatlanságának dogmájával próbálta megerősíteni kettős hatalmának maradék felét, "lelki hatalmát" hívei fölött. A 20. század elejétől (már a modernség biztosította létfeltétek között és a modern médiumok segítségével) antimodernista harcot vívott a szocializmus és a liberalizmus ellen, de épp így a teológiai "modernizmus" ellen is. Restaurációs elképzeléseit lassacskán felváltotta az a reálpolitikai stratégia, amelyet az európai konzervatív pártokkal együttműködve igyekezett megvalósítani. Társadalomképét a két világháború között a korporatista államban vélte megtestesülni; Mussoliniben, Franco tábornokban, Salazarban partnerre talált, Hitler Németországában kisebb veszélyt látott, mint a kommunizmusban és a szabadelvűségben. Főként laikus reformerőinek törekvése nyomán azonban a II. világháború után nemcsak szemlélője volt az európai demokrácia felépítésének, hanem tevékeny résztvevője is. A II. vatikáni zsinaton amellett foglalt állást, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság az emberi személy méltóságában gyökerezik: nem csupán az egyház által hirdetett igazság felismerésére való, hanem önérték. Amikor pedig 2002-ben II. János Pál hozzászólt az európai alkotmány tervezetéhez, mindössze azt kérte, hogy az alkotmány a kereszténység által is közvetített értékekként ismerje el a személy méltóságát, a lelkiismereti és szólásszabadságot, a szolidaritást és a többi alapjogot. Amikor tehát keresztény értékekről esik szó, akkor ezeken - tágabb európai kontextusban - a katolikus nyelvhasználat is elsősorban a demokrácia értékeit érti. Az egyházi tanítás sajátosabb elemeit, a család és a megfogant élet védelmét, a közjót és a vallásszabadságot ezek környezetében helyezi el. A 20. század végére a katolicizmus megkésve ugyan, de sok mindent befogadott diskurzusába abból, ami ellen nemrég még hadakozott.

Borsod és Heves megyében a rendőrség nagyon odafigyel arra, hogy a romatelepek környékén mindig legyen járőr, aki megbírságolja a cigányokat, ha kopott a bicikligumijuk, hiányzik a kerékpárjukról a prizma, nincs jól bekötve valamelyik fék. Ezeket a jogállamot és a társadalmi békét súlyosan veszélyeztető szabálysértéseket hála Istennek, nagy arányban deríti fel rendőrségünk, és az elkövetők elnyerik méltó büntetésüket.

Úgy lett, ahogy gondoltuk. Lázár János tartott vasárnap egy sajtótájékoztatót, ahol elmondta, hogy közlendőjét brutálisan kiforgatták, ő nem is akkor mondta, nem is azt mondta, hogy aki szegény, az meg is érdemli, vagy azt, hogy aki szegény, az maradjon is az, jaj, dehogy is. ' a megélhetési politikusokról beszélt, hogy akinek nincsen pénze, ne menjen politikusnak, de az őt ért súlyos inszinuáció ellenére is bocsánatot kér azoktól, akiket netán megbántottak szövegkörnyezetükből csalfán kiragadott szavai. Jó, hogy épp azt nem mondta, hogy neki vannak szegény barátai is.

Bemegy Schiffer és csapata (LMP) az ülésterembe, leülnek, gyér taps a kormánypártok padsoraiból, bemegy Mesterházy és bandája (MSZP), erős fütty ugyanonnan, leülnek. Megkezdődik a Fidesz alkotmánytervezetének vitája. Miután pár fideszes lelkes szavakkal méltatja a dokumentumot, jelentkezik Schiffer. Õ a vezérszónok. Hosszú percekig ecseteli a kommunizmus a.k.a. Gyurcsány Ferenc bűneit, majd elismeri, hogy az alkotmánytervezet "alapvetően rendben van". "Mert nem csak arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy az országnak új alkotmányra van szüksége - ezt mint felelős ellenzéki párt, mi sem vitathatjuk. És nem is csak arról, hogy a kétharmados többségnek megkérdőjelezhetetlen a felhatalmazása az új alaptörvény megalkotására. De elismerés illeti a kormánypártokat azért, mert alapos, körültekintő munkát végeztek. Az új Alkotmány nemcsak az ezeréves nemzet egységét teremti meg, de feltámadásának legszilárdabb alapjait is. Méltó lesz nevére: a Húsvéti Alkotmány elnevezésre." Ezután viszont a bírálat szavai következnek: az ökopárt elnöke arra kéri az alkotmányozó többséget, hogy lehetőség szerint "zöldítse be" az alkotmányt, azaz foglalják normaszövegbe a környezet és a jövő generációk, meg az egészséges élethez való jog erőteljesebb védelmét, ebben az LMP kész segítséget nyújtani a kodifikátornak. (Nem mintha rászorulna, de több szem talán többet lát - teszi hozzá a kormánypárt tagjaiban egyöntetű rokonszenvet kiváltó szerénységgel Schiffer.) "Szakértőink már dolgoznak is a halvány önbeásó sáska (Acrotylus longipe), valamint a butabogár (Pentodon idiota) élőhelyeinek védettségére vonatkozó módosító indítványunkon." Megköszöni a figyelmet. Leül.

A katonaság utolsó hónapja a közeli leszerelés boldog eufóriájában telt. Az egyetemista századot kivezényelték egy kis mezei munkára: bálákat kellett behordanunk. Hárman-négyen adogatták fel a szekérre a kombájnok által szétszórt bálákat, a szekéren meg egy ember elrendezgette őket. Én a szekérre kerültem, volt is némi rossz érzésem, hogy lám, még itt is sumákolok - ez a szó mára szinte kihalt, de akkoriban a katonaságnál minden férfi jól megtanulta, miképpen lehet a munka könnyebbik végét megfogni, és lehetőleg azt is valamiféle látszattevékenységgel helyettesíteni. Nekem nem kellett vasvillával a fejem fölé emelgetni a bálákat, csak kényelmesen pakolásztam őket a szekéren, még élveztem is, mennyire különböznek egymástól, holott egy gép gyártotta mindegyiket. Igyekeztem csinosan, helytakarékosan elrendezni őket a szekéren. Főképpen a saját szórakoztatásomra - amúgy szemmel láthatólag senkit sem érdekelt, hogyan helyezkednek el a bálák a szekéren. Egy leendő matematikus így sumákol.

Az Óbudán ledobott angyal először azt látja meg, hogy bezárt a Cserepes. Még nem dózerolták el, de már a kopott zöld székek, asztalok sincsenek kint. Jobb bele nem gondolni, mi lehet bent. Ez tényleg a világ vége, gondolja, helytelenül és szabálytalanul, mert az angyalok nem gondolkodhatnak. De azért gondolja tovább. Ezek meg se érdemlik, hogy... Itt befejezi, mert már bent van a temetőben, és bele is fáradt kicsit. Benyit a portáshoz, nem kopog, nem köszön. A portás kistévét néz, és vacsorát főz, kisrezsón, lecsót, szezonja van. És kisüstit iszik. Mennyire tudtam, hogy így lesz! És mennyire utálom a lecsót! A kisüstit szeretem, ez jó erős lehet, a rettenetes szagából ítélve... Ez nem gondolkodás, teszi hozzá gyorsan, ténymegállapítás. De a mentegetőzés gondolkodás, hallja az agyában. Ez legalább nem az ő gondolata.

A mindig magabiztosnak mutatkozó Orbán Viktor ezúttal nem volt képes elrejteni csalódottságát.

"Magyarok! Férfiak és asszonyok! Felhívásunk mindenkihez szól, aki ebben a Hazában él és a jövőben is itt akar ÉLNI. Nem nézhetjük tovább tétlenül, hogy ártatlan embereket, gyermekeket terrorizálnak, bántalmaznak, sőt nem ritkán halálukat okozzák olyan emberek, akik a munkát messziről elkerülik és csak a társadalom nyakán élősködve követelik jogaikat, megfeledkezve kötelességeikről. A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tekintettel a Gyöngyöspatán kialakult helyzetre, mozgósította polgárőreit, hogy 24 órás járőrszolgálattal biztosítsák a környék közbiztonságát" - áll a nevezett egylet honlapján, távolról sem véletlenül. Mert a helyzet valóban az, hogy 2011 márciusában Magyarország egyik településén, Gyöngyöspatán a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai a feloszlatott Magyar Gárda egyenruhájának alig is módosított változatában járőröznek. Miként teszik azt a Véderő nevű fél- vagy inkább egészen katonai mozgalom ugyancsak uniformisba bújt tagjai is - igaz, az ő honlapjukon nincsen ide irányuló toborzás, de virtigli horogkeresztes zászló már 3700 forinttól kapható.

Bár a múlt héten nyilvánosságra hozott alkotmánytervezet (melynek részleteit rögtön lapunk elején vesézzük ki) indoklási szakaszt nem tartalmaz arra nézvést, hogy miért kell hazánk hivatalos elnevezését Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatni, sok intellektuális leleményesség azért nem kell annak a megfejtéséhez, hogy a régi névvel mi volt Orbán baja.

Mindenki állíthatja magáról, hogy első volt valamiben, néhány nemzet viszont arról nevezetes, hogy mindenben első volt. Köztudottan ilyen nemzet az orosz és a magyar. E két nép az emberi tudás legkülönfélébb területein, a legjelentősebb civilizációs vívmányok esetében, néha komolyan, gyakran viccesen, de mindenesetre szüntelenül bizonyítani próbálja, hogy őseink - illetve őseink rokonainak ismerősei - előbb tudtak valamit, mint mások ősei és barátai. Persze minden azért nem lehet orosz vagy magyar, a háttérben mindig ott figyelnek a kínaiak vagy a történelmi tények.

A szöveg szerint persze nehezen, de általában a nehézségekről a legkönnyebb beszélni, hát még dalolni; úgyhogy maradjunk annál, hogy F. R. David édeskés szövegénél és még inkább dallamánál kevés fülbe- s tenyérbemászóbb zenei mutatványra tudnék visszaemlékezni boldogult kamaszkoromból, pedig az ember életét sajnos végigkísérik a suszterharmóniák. Pár évvel később értettem meg, mi fáj a kellemesben, amikor Hamvas Béla filippikáját olvastam a cigányzene és általában a (természetesen magyar) cigányzene-kultúra ellen: "A zenének mámor nélkül nincs értelme, a cigányzenében azonban nincs mámor, hanem szégyenletes öntetszelgés, a leghígabb és legfeslettebb züllöttségben. (...) És a cigányzene végeredményben amuzikális és főképpen a botfülűek zenéje... (...) A cigányzene átitatta a parlamenti beszédeket fellengző és nyúlós szólamaival, az akadémiai szónoklatokat, áthatott csaknem minden közéleti mozzanatot, ahol a nép és a nemzet sorsa szóba került (...) A cigányzene ripacs pátosza megmérgezte a színészetet, és kulisszahasogató stílust teremtett, és olyan festészetet, mint amilyen Székely Bertalané, részben még Munkácsyé is. (...) A köztereken álló szobrok cigányzenés pózban gesztikulálnak." Imigyen szóla Hamvas, és igaza vagyon néki. Hozzátehetjük: ez a stílus mérgezte és mérgezi - egyéb mérgek mellett - az irodalmat és építészetet is, Wass Alberttől a városligeti Vajdahunyadig.

Elvett, pedig adott Magyar Narancs, 2011. február 24. Ballai József cikke jól foglalja össze az új adórendszer és a nettó bérek csökkenésének, illetőleg növekvésének összefüggéseit, kinek melyik jutott, ugyebár.

Újabb fejtörővel ajándékozott meg minket a magyar kormány. Miután tíz hónapig rejtegette gondosan, hogyan is képzeli a gazdaság kibontakoztatását és az államháztartás konszolidálását, és miután párszor úgy tett, mintha felfedné titkait, de aztán mégsem, végül egy jópofa rejtvényben tálalta tervét. Azt mondja: találd ki, mit gondolok komolyan, és mit szánok porhintésnek. Meg azt: hidd el, hogy nekem minden sikerül, amit akarok, ne törődj azzal, hogyan csinálom.

Az alkotmányozásról szóló nyilvános beszéd méltatlanul kevés figyelmet fordít a bírósági igazgatás alapjainak újragondolására, jóllehet az Alkotmánybíróság sorsát érintő döntés után ez lenne az alkotmányozás legélesebb szervezeti konfliktusa. Az érlelődő változások nagy hatással lehetnek az igazságszolgáltatás függetlenségére is.