Vélemény

Az alkotmányozás körüli káosz egy kormányfői nyilatkozattal öltött a minap kivehetőbb kontúrokat - eszerint "a folyamat" április 25-én, húsvét hétfőn fog lezárulni. Ez persze még csak a kezdet, hisz annyi minden lóg a levegőben: egy legyen a kamara vagy kettő, mik legyenek az elnöki jogkörök, mi legyen a fékekkel és ellensúlyokkal, egyáltalán, hogy mire terjedjen ki az alaptörvény és mire ne; és akkor a Szent Koronáról meg a Jóistenről nem is szóltunk. Ezekről a Fidesz leginkább önmagával vitázik, de még e viták is a szokásos módon fognak eldőlni: ahogy és amerre Orbán Viktor akarja. Néhány jobb érzésű pártközeli értelmiségi vagy fideszes politikus próbálkozik egy kicsit - de előbb-utóbb úgyis elhallgat majd, rosszabb esetben ő viszi majd tovább az ügyet, és súrolja le az ábrázatát a rücskös kövezeten, amikor a főnök felnyalatja vele. A tippünk a végkimenetelre a következő. Kicsike kis alkotmány, sok kétharmados törvénnyel és ebből adódóan szinte korlátlan kormány-, azaz kormányfői hatalommal; valódi alkotmánybíráskodás nem lesz, de lesz választójog a határon túli magyaroknak, és az idiotizmusig koncentrált állami hatalom, talán még két kamara is; két kétharmados többség kell majd az újabb alkotmányozáshoz, sőt Schmitt Pál fel is oszlathatja majd a következő Országgyűlést, ha netán nem a Fidesznek lesz benne többsége. (Hisz az nyilvánvalóan a legfelsőbb metafizikus akarat és erkölcsi parancs elleni kihágás lenne.)

Miként 1968-ban, az idén is Új Gazdasági Mechanizmus lépett életbe. A változások iránya eltérő ugyan, de nem kételkedhetünk abban, hogy az állampárt kísérletező kedvét most is a jobbító szándék vezérli. Alapállásukban az is közös, hogy a kormány ma is mindenhatónak képzeli magát a gazdasági folyamatok alakításában, és meggyőződése szerint az egyén csak felsőbb útmutatásra képes saját érdekeit felismerni. A közérdeket a pártállam testesíti meg, és ösztönzőkkel közvetíti a gazdaság szereplőihez.

Bölcs öreg sajtómunkás ismerősöm lebeszélt elhatározásomról. Hónapokkal ezelőtt úgy döntöttem ugyanis, hogy ha ez a médiatörvény életbe lép, akkor én ünnepélyesen elbúcsúzom az Olvasóktól. Volt húsz szabad évem, köszönöm a sorsnak, ez messze több, mint amit huszonöt éve legszebb álmaimban is remélhettem.

Étel, hordó Magyar Narancs, 2010. december 2. Tisztelt Szerkesztőség! Nagy örömömre szolgált, hogy a december 2-i lapszám Snoblesse Oblige rovatában megjelentek szerint az általam is kedvelt Harapó Mókus nevű étterem, annak konyhája elnyerte munkatársuk tetszését.

Másként szeretném megközelíteni - a szokásos politikai elemzésekhez képest - azt az új rendet, a Neue Ordnungot, amely mostanában van kialakulóban, és főképpen Orbán Viktor személyéhez kapcsolódik. Négy kérdést, témát szeretnék föltenni, fölvetni - az egyértelmű válaszadás oly csábító és szokásos igénye nélkül.

A magyar belpolitikában 2010 a Fidesz mindent elsöprő győzelméről szólt: kétharmados választási győzelem, totális diadal az önkormányzati választásokon, a politikai napirend lényegében kizárólagos formálása. Az ellenzéki pártok vagy bénultak, vagy érdektelenek. A civil hang is csak olyan ügyekben hallatszik - és akkor sem túl eredményesen -, mint a médiahatóság felállítása vagy az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése. Megvalósulni látszik a centrális erőtér, a tartós kormányzásra berendezkedő, domináns pártrendszer. Az alábbiakban amellett érvelek, hogy mindez csak a látszat.

"Leszedettem a vadplakátokat, graffitimentesítettünk, szigorú ebrendeletet alkottunk, felléptünk az illegális szemetelőkkel szemben, hajléktalanokat lakoltattunk ki médiavisszhang nélkül" - dicsekedett Tarlós István néhány évvel ezelőtt egy interjúban. A nyilatkozatból úgy tűnik, hogy Tarlósnak az utcán élő emberek az illegális szeméthez, vadplakátokhoz vagy kóbor kutyákhoz hasonló kellemetlenséget jelentenek, akiket - a szeméthez hasonlóan - el kell távolítani a közterületekről. De a választási programjában, illetve az utóbbi hónapok megszólalásaiban (például a Tv2 reggeli műsorának néhány hete adott interjújában) már árnyaltabban közelíti meg a hajléktalanság problémáját. "Újra hangsúlyozom itt az aggodalmasokkal szemben, hogy a Máltai Szeretetszolgálattal és más szakmai szervezetekkel közösen, első lépésben és második lépésben is segítő kezet nyújtunk, és a feltételeket is mellé tesszük."

"Egyértelmű, hogy az uniós tanácsi elnökség menedzselését képtelenség lesz elválasztani a belpolitikai színtéren zajló rendszerszerű átalakítástól. Az európai és a nemzetközi média figyelmét nem lehet elterelni a jogállamot aláásó kormányzati akciókról semmilyen kommunikációs manőverrel és imázsépítéssel az elnökségi periódus alatt sem. Amennyiben folytatódik a 'forradalmi' kormányzás, és kétharmados parlamenti többsége birtokában a jelenlegi hatalom historizáló új alkotmányt kényszerít az országra, akkor a magyar elnökség teljes kudarcba fulladhat, és az Európai Unió 'enfant terrible'-jévé válhatunk. Ennek nem szabad bekövetkeznie" - állt a Magyarországi Európa Társaság (MET) november 29-i, a soros magyar elnökség sikerét féltő nyilatkozatában.

Az elmúlt bő fél évben Magyarország a felismerhetetlenségig megváltozott. Eddigi - az Alkotmányában és törvényeiben is rögzített - államszervezeti ideáljának, a számos érdeket artikuláló, azokat óvatosan kiegyensúlyozó, a magukat vesztesnek érzők számát minimalizálni próbáló, a kölcsönös kompromisszumokra alapozó demokráciának befellegzett. A folyamat állomásait ez az újság (is) lépésről lépésre követte és okadatolta, így most csak azt szögeznénk le, hogy az első lépés a Trianon-törvény és a kettős állampolgárságról szóló törvény volt: ezek ugyanis a kormány ellenfeleit automatikusan a nemzet ellenségeinek bugyrába lökték.

A Főnök a Podmaniczky utcán autózik. Terepjáró. Autórádióján karácsonyi zene szól, "dzsingobell". A Főnök úgy néz ki, mint egy főnök. Fiatal, jóképű. Farmer, márkás sportcipő, póló. Cigaretta, Marlboro. A Női éjjeli menedékhely előtt már sokan ülnek, papundeklin és műanyag szatyrokon. A menedékhely este hatkor nyit, reggel nyolckor zár. A Főnök látja, hogy a sor előtt egy nő fekete retiküllel püföl egy férfit, aki nem is védekezik. A férfi úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Hajléktalan. A Főnök lassít, megáll. Nézi a nőt. És látja, hogy jó lesz. Int a nőnek, szálljon be. Mari - így hívják - fölveszi két tömött csíkos szatyrát, de a férfi int, hogy azokat hagyja ott. Mari erre leteszi a szatyrokat, elindul a kocsi felé. A sor megmozdul, többen is szeretnék a szatyrokat, de Józsi - így hívják a férfit, akit Mari püfölt - elzavarja a nőket, megáll a szatyrok mellett, és nézi, ahogy Mari beül a kocsiba, hátra. A Főnök visszapillantó tükörből nézi a nőt. Marin a magyar válogatott bordó melegítője, nemzetiszín csíkokkal. Edzőcipő. Fülébe húzott fekete sapka, ölében a fekete retikül. Elindulnak, Józsi utánuk, a szatyrokkal. Az autó átmegy a Ferdinánd hídon, megáll a Rámpa előtt.

Pragmatikus, a jogállamiságra mint eszközre, nem pedig mint alapértékre tekintő közgazdászok nem azon sápítoznak manapság, hogy mit művel a kormánytöbbség a jogainkkal, azt meghagyják a jogvédőknek. Inkább azért ráncolják a homlokukat, hogy hol maradnak a sokunk által szükségesnek tartott, a kétharmaddal és a töretlen választói bizalommal az eddigieknél nagyobb eséllyel megvalósítható strukturális reformok.

"Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. Mert rám szakadt, amitől rettegtem, s amitől féltem, osztályrészem lett. Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért" - szólt Jób, a hamuban ülve, hét nap és hét éjszaka hallgatása után, időnként megvakarva viszkető hátát egy cserépdarabbal.

A közelgő karácsony alkalmából arról szeretnék írni, hogy az emberek közötti bizalom és összetartás milyen csodálatos dolog. És erről is fogok - csak éppen az ellenkező irányból közelítek. Venezuela egzotikus példáján azt vizsgálom, hogy milyen rossz az ellenségeskedés, és hogy milyen szomorú következményekkel jár a politikai megosztottság és az elnyomás.