„Jó az idő, büntetnek a Tímár utcánál. Napos, kellemes kerékpáros idő van, így hát ki is rajzott a büntetőosztag a Tímár utcai bringás felüljáróhoz” – jelentette be nemrégiben az Index, fotóval is illusztrálva, hogy a felüljáró lábánál, a kerékpárral közlekedők számára nem látható helyen várják a rendőrök, hogy megbírságolhassák azokat, akik a tiltó tábla ellenére sem szállnak le járművükről.
Nincs is ezzel semmi baj, mondhatná az, aki csak a törvény betűjét nézi, és annál a világért sem emelné feljebb a tekintetét. Hiszen ott a tábla: kerékpárral a felüljáróra felhajtani tilos, a rendőrök pedig csak azt próbálják elérni, hogy szegény gyalogosok biztonságban érezhessék magukat, ha egyszer a jóisten, vagy legalábbis a városvezetés az ő kezükbe helyezte az ominózus objektumot. Csakhogy a helyzet valamivel összetettebb annál, semhogy a törvény betűjének kritikátlan és feltétlen elfogadása lehessen az egyetlen érvényes stratégia.
| ||
A Tímár utcai létesítményről már írtunk, amikor a Szentendre felé tartó, minősíthetetlen EuroVelo kerékpárútszakaszon szerzett élményeinkről számoltunk be. „Az úttesttől korláttal elválasztott bringaút nyílegyenesen belevezet az építmény egyébként biciklis közlekedésre alkalmas dőlésszögű lejtőjébe, a lábánál mégis ott a kerékpárút vége és a kerékpárral behajtani tilos tábla, noha semmilyen más irányba nem lehet haladni, az út kizárólag erre vezet” – jellemeztük e bájos rébuszát a budapesti valóságnak. Azaz a Tímár utcánál nem arról van szó, hogy a kerékpárral közlekedők egy része annak ellenére nem fogadja el a számára kialakított lehetőségeket, hogy a haladás megfelelően biztosítva lenne, tehát mintha valaki a bicikliút mellett csak azért is inkább felhajtana a járdára, vagy a gyorsabb hazajutás érdekében fittyet hányna a behajtani tilos táblára.
Nem. A Tímár utcánál a tökéletesen szabályosan közlekedő kerékpárosokat, akik a KRESZ vonatkozó rendelkezéseit betartva a Görzenál után sem hajtottak le az úttestre, hanem az azzal párhuzamos bringaúton haladnak tovább, egyszer csak pofán vágja egy láthatatlan kéz: a kerékpárosok számára kialakított, hosszú kilométerek óta ebbe az irányba tartó úton, semmilyen választási lehetőséget nem hagyva tábla kötelezi őket, hogy szálljanak le járművükről, tolják fel egy magas felüljáróra, és csak utána jogosultak úgy folytatni az útjukat, ahogyan azt elkezdték.
Több komoly probléma is van ezzel. Egyrészt a tábla ellentmond a KRESZ azon rendelkezésének, mely szerint „lakott területen levő olyan úton, ahol az úttest kerékpár-közlekedésre alkalmatlan, továbbá ahol (…) tilos, kerékpárral a gyalogos forgalom zavarása nélkül és legfeljebb 10 km/óra sebességgel a járdán is szabad közlekedni”. Márpedig a felüljárónál nemhogy alkalmatlan az úttest a kerékpáros közlekedésre, hanem szó szerint elérhetetlen, mert az korláttal és sövénnyel van elválasztva, így a közlekedés egyetlen helyszíne a „járda”, azaz a felüljáró marad. (Próbáljuk meg nem mérhetetlen cinizmusnak vagy szándékos csapdaállításnak tekinteni, hogy tényleg csak az egyenesen előre meg az egyenesen előre között lehet választani.)
Másrészt elfogadhatatlan a szabályalkotó diszkriminatív hozzáállása, mivel mind a KRESZ, mind a közmegegyezés, mind pedig az élhető városokban egyedül ésszerű gondolkodásmód szerint egyértelmű, hogy a kerékpár a többi közlekedési eszközzel egyenrangú jármű. Márpedig nincs jármű, amelynek vezetőjét a közúti használat felfüggesztésére köteleznék annak ellenére, hogy rendelkezésre áll megfelelő út. Elképzelni is nevetséges, hogy mondjuk a Király utcát ne fekvőrendőrök tagolnák, hanem olyan pontok, ahol az autóvezetőknek ki kellene szállniuk az autóikból, és csak utána folytatni az útjukat, vagy hogy egy traktorost nem egy egész út használatától tiltanának el, hanem a főút kellős közepén, a leágazás nélküli pusztában jelenne meg egyszer csak a tiltó tábla. És ameddig ez a biciklivel közlekedőkkel megtörténhet, amíg nem érvényesül a járművek egyenrangúsága, addig nem lehet valamirevaló kerékpáros-koncepcióról sem beszélni, mert nyilvánvaló, hogy a felelősök fejében még az alapelvek tekintetében is zavar uralkodik.
Így nehéz a felüljáró lábánál egyébként rendszeresen bírságoló rendőrökre mint igazságszolgáltatókra tekinteni. Sokkal inkább olyannak tűnik a helyzet, mintha mondjuk a földalatti minden megállójában leszerelnék a jegykezelő automatákat, s közben mégis minden állomásra kivezényelnék az ellenőröket, hogy a nyilván kezeletlen jeggyel utazókat megbüntessék. Hiszen aki így utazik, egyértelműen szabályt sért, s ha nem működik a lyukasztó, nem kell földalattizni, nem igaz? Vagy talán mindazok, akik részt akarnak venni a tömegközlekedésben, ilyen esetben mégis joggal várhatnák el, hogy a büntetés előtt és helyett a hálózat fenntartója inkább biztosítsa az ésszerű működést.
Hát, a Tímár utcai felüljáró ilyen, lyukasztó nélküli metrómegálló, s a bírságoló rendőrök az automata hűlt helyén megjelenő ellenőrök. Mennyivel hasznosabb volna az így befektetett energiát a közlekedés ésszerűségének biztosítására fordítani!
