Visszhang: tévésorozat

A föld alatti vasút

Visszhang

Mostanában nem vagyunk híján a fajgyűlölet rettenetét horrorral ötvöző szériáknak.

Mostanában nem vagyunk híján a fajgyűlölet rettenetét horrorral ötvöző szériáknak (Lovecraft Country, Them). Barry Jenkins (Holdfény, Ha a Beale utca mesélni tudna) Colson Whitehead történelmi metafikcióját adaptálta sorozattá – A föld alatti vasút borzongatóan ötvözi a marón kritikus horrort a Jenkinsre jellemző álomszerű lírával.

Cora és Caesar rabszolgák egy georgiai ültetvényen. A fehér urak és fekete társaik is egy titkos föld alatti vasúthálózatról suttognak, mely utat jelenthet a szabadságba. A nő és a férfi együtt szöknek el az alagútrendszerben. Ám a vágyott vonat nem egyenesen a szabadságba viszi őket: kizsákmányolás, mészárlás és tudománynak álcázott népirtási kísérletek rémálomszerű stációin kell átverekedniük magukat, miközben egy fejvadász is a nyomukban lohol.

Whitehead regényének fő leleménye, hogy a történelmi tényeket (a rabszolgák szabadulását segítő titkos infrastruktúra) mágikus realizmussal és érzékeny jellemábrázolással vegyíti, amit jó érzékkel Jenkins is megőriz. A hangsúly nem a kalandokon és a fordulatokon van, hanem a déli pokol komótos felfedezésén. A sorozat leginkább felkavaró, életörömétől megfosztott pikareszkként értelmezhető (nem véletlenül teszi tiszteletét a Gulliver utazásai és az Odüsszeia is): Cora és Caesar testi és lelki gyötrelmek során megy keresztül, de Jenkins sosem veszi el tőlük a szeretet és szolidaritás megtapasztalását. A föld alatti vasút teljes figyelmet és türelmet követel, sokszor nem könnyű nézni, de a mélyén bujkáló szépség megéri a kitartást.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk