A trilógiájukat lezáró búcsúkaland egyik legnagyobb előnye pedig épp az, hogy most kisebb a tét, bár csak látszólag: az egyik csapattag élete.
James Gunn teremtményei a képregényistállón belül mindig is underdognak számítottak: Vasemberrel, Thorral vagy Amerika Kapitánnyal ellentétben nem állt mögöttük hosszú évtizedes képregényes előzmény, vagy rajongói keménymag. Népszerűségüket kizárólag Gunn popkulturális utalásokkal tömött, könnyed hangvételű mozijainak köszönhették. A mostani rész egyfajta korszakhatárt jelez a stúdión belül: legyen szó a Marvelről vagy a Star Warsról, a futószalagon gyártott filmek után a közönség mintha kezdené unni a banánt, ezért a Disney immár a moziban és a tévében is az „univerzális” sztorik helyett a „helyi” hősökre koncentráló projekteket helyezte előtérbe, amelyek a saját lábukon is megállnak. Gunn – aki ironikus módon immár a rivális képregénystúdió, a DC fejese – pedig továbbra is remekel a szerethető különcök ábrázolásában: amikor a fegyverőrült mosómedve, Mordály halálosan megsebesül, társai összefognak és megkeresik szülőhazáját, amelyet az Evolúció Mestere nevű őrült tudós irányít.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
