Visszhang: film

A másik én

  • 2021. szeptember 29.

Visszhang

A hasra, pofára, seggre esés királynője (ún. sztárkomikus) meghasonlás következtében vedel és szív, hisztériázik, a forgatáson tör-zúz, ennek következtében kivágják a szakmából.

Ő még csak megvolna luxusvillájában, ahol csupa jó barát, megannyi whiskysüveg veszi körül, ám dublőzét, aki abból élt, hogy rá hasonlít, soha többé nem hívják filmezni. A hajléktalanná lett nőre akkor lesz megint szükség, amikor, évek múlva, a bíróság rehabilitációra ítéli az adózást szenvedélybetegsége következtében hanyagoló sztárt, aki maga helyett a dublőzt küldi az elvonóra. Aztán máshova is: interjúra, tévéshow-ba, sőt bocsánatkérő turnéra, amelynek során a helyettes nyilvánosan szánja-bánja foglalkoztatója bűneit, egekig emelve az otthonában darvadozó és a csillogásból továbbra sem kérő díva népszerűségét. Mígnem úgy kezdi érezni a hasonmás, hogy ő sokkal inkább méltó mindarra, amije az igazi sztárnak van, akinek immár a magánéletében is kész a helyére lépni. Minden eszközzel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.