Visszhang: tévésorozat

A szekta lányai

Visszhang

Elhivatott követők százai, 13 feleség, egy teljes birodalom: Ervil LeBaron nemhogy megtalálta, de felépítette a földi mennyországot, majd fegyvereseket állított a kapujába.

Az 1970-es években az individuum és szexualitás felszabadulásától megtévelyedők rohantak karizmatikus szektavezérek karjaiba, ahol világmegváltás címszó alatt megkapták azt az elnyomást, amely elől menekültek. A LeBaron vezette, mormon tanításokra alapozott szekta a megtévedt lelkek megmentésén túl legalább 25 – az Úr nevében elkövetett – gyilkosságot is jegyez. Az alapító véresen komolyan véve a sokasodásról szóló paragrafust, több mint ötven kis hívővel örvendeztette meg az urat, akik felnőve az egyház alappillérei és hóhérai lettek. A szekta lányai őket mutatja be, demonstrálandó a túl jól ismert történetet arról, hogy mire képes a hatalomvágy.

Az eset kétségtelenül brutális, de elég erős-e ahhoz, hogy öt részen át ébren tartsa a figyelmünket? Sara Mast szériája hiába szolgál fontos, első kézből származó információkkal, beleesik abba a hibába, amelybe számos más dokumentumsorozat is. Igyekszik elég nyers és életszagú maradni ahhoz, hogy valóságalapon borzongasson, de az emészthetőbb műveken szocializálódottakat se veszítse el, ezért rendre játékfilmes túlzásokhoz, szükségtelen hatásvadászathoz nyúl. Azt mindenképpen a produkció javára írhatjuk, hogy újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az elnyomás egy konkrét receptre épül, amelyet, ha kiismerünk, tenni is tudunk ellene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.