Visszhang: könyv

Andrés Barba: Fényes köztársaság

Visszhang

Az ismeretlenből és félinformációkból táplálkozó félelem bármilyen csoportot képes pillanatok alatt ellenséggé formálni egy közösségben.

A regényben az egykori békés városba érkező hivatalnok visszaemlékezésein keresztül követhetjük, ahogy egy csapat gyerek felforgatja San Cristóbal polgárainak életét. (A szöveg retrospektív szakaszai a regényidő jelenénél húsz évvel korábban, a kilencvenes évek közepén játszódnak.) Lehetetlen megérteni a csapatot: saját nyelvük van, és valahogy a szavakon túl is kommunikálnak egymással. A katasztrófa, amelyről rögtön az elején értesít a narrátor, elkerülhetetlen.

A média és a populista politika működéséről kapunk itt érzékletes és ismerős képet: mindenki tudni véli az igazságot. Ettől válik izgalmassá az elbeszélői én szerepe is, mert bár ő végig az események középpontjában van, a saját szemszögéből elmesélt történet a harminckét gyerek tragédiájának csak az egyik lehetséges elbeszélése marad. Folyamatosan cikkekre, dokumentumfilmekre és szemtanúk beszámolóira hivatkozik, amelyeket viszont a saját emlékein átszűrve bírál felül. Mi hát a valóság? Ez az írói megoldás azt hivatott érzékeltetni, hogy mit tesz velünk a megnyugtató válaszok, a kapaszkodók hiánya.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.