Visszhang: koncert

Antoine Tamestit és a Pannon Filharmonikusok

Visszhang

Bartók Brácsaversenyével egyetlen baj van: az, hogy nem Bartók írta.

Mindössze tizenhat oldalnyi vázlat maradt belőle, Serly Tibor befejezését pedig gyakran bírálják, amiért kevéske, vékony, összecsapott. Az 1995-ben a zeneszerző fia, Bartók Péter vezetésével készült újabb rekonstrukció hitelesebb, de a valódi Bartók-fanatikusokban éppúgy hiány­érzetet kelthet. Az 1979-es születésű francia brácsaművész, Antoine Tamestit azonban makulátlanul játszik, gyönyörű, füstös ízű hangot képez a Stradivarin, dallamai széles íveket járnak be. Az újabb nemzedék újabb mélyhegedűse, aki elfeledteti, hogy a brácsás nemcsak „tud vagy szokott brácsázni”, miképpen azt az értelmező szótár nevezetes szócikke megállapította, hanem teljes jogú szólóművész. Egyetlen pillanatra sem engedi, hogy a hallgató figyelme elkalandozzon. Gáláns gesztussal maga mellé emelve a zenekar nagyszerű koncertmesterét, Varga-Deák Mártát, ráadásként egy Bartók-duót játszottak a negyvennégyből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.