Visszhang: tévésorozat

Rajzás

Visszhang

Az Atlanta harapós popkultúra-kritikája, szürreális tónusai és önmagát is megmosolygó egzisztencializmusa után magas elvárásaink lehettek a Rajzással kapcsolatban.

A Rajzás csak az első produktuma Donald Glover nagyszabású szerződésének az Amazonnal. Talán a túl evidens utalgatások teszik (Ni’Jah, a sorozatbeli popsztár alig leplezett alakmása Beyoncénak, míg az énekesnő megszállott online rajongói bázisa, a Beyhive Swarmként kel új életre), vagy a limitált minisorozat formátum, esetleg a végsőkig vitt antihősépítés, de a Rajzás hagy némi elégedetlenséget maga után.

A frusztrált, zárkózott Dre (Dominique Fishback) napjait a világhírű énekesnő, Ni’Jah iránti rajongás tölti ki. Amikor nem róla tweetel vagy a dalait hallgatja, akkor jövőbeli találkozásukról fantáziál. Ő maga szinte észre sem veszi, hogy elszigetelődik egyetlen érzelmi (és pénzügyi) támaszától, Marissától (Chloe Bailey), aki nővére és legjobb barátnője is. Amikor a lány egy párkapcsolati krízis után öngyilkos lesz, Dre lába alól végleg kicsúszik a talaj, és megszállott rajongása, gyermekkori traumái és gyásza gyilkos körútra terelik egész Amerikán keresztül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.