Még egyetemistaként találkozott Carla Torgersonnal, vele alapította a 80-as évek közepén együttesét, amelynek lemezei a főleg zajos gitárzenére és grunge-ra szakosodott Sub Pop kiadónál jelentek meg, ők azonban eléggé kilógtak a többiek közül. A Walkabouts inkább az amerikai folk és country sötétebb végéből inspirálódott, mégis igazán Európában találták meg otthonukat. A jobbára komótos tempójú dalokat író, erős atmoszférát teremtő zenekar három évtized után szüntette be a működését, Eckman pedig már időközben is kiadott szólólemezeket, és gyakran kollaborált más előadókkal (Dirtmusic, The Bambi Molesters stb.). A már jó ideje Szlovéniában élő zenész szólóban sem tagadhatja le anyazenekarának örökségét. Legutóbbi nagylemeze (Where the Spirit Rests, 2021) a pandémiás korlátozások miatt minimalista körítést kapott, a most megjelent folytatáson viszont szerencsére nem kellett spórolnia a közreműködőkkel. Eckman új anyagát a szlovén tájak inspirálták, és ezt nem nehéz elhinni: már a nyitó Genevieve első percében szinte ott érzi magát a hallgató az album borítóját díszítő erdei kunyhó előtt. Az egyszerű, megjegyezhető motívumokra épülő dalokat kísértetiesen beúszó vonósok, sejtelmes zongorafutamok kísérik. A The Land We Knew the Best az egyenletes színvonalú életműből is kiemelkedik, úgyhogy már csak azt lehet kívánni, hogy Eckman ne csak lemezkiadójának képviseletében érkezzen hozzánk, hanem koncertező előadóként is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
