Visszhang: lemez

Chris Eckman: The Land We Knew the Best

Visszhang

Chris Eckman neve összeforrt a Walkabouts zenekarral.

Még egyetemistaként találkozott Carla Torgersonnal, vele alapította a 80-as évek közepén együttesét, amelynek lemezei a főleg zajos gitárzenére és grunge-ra szakosodott Sub Pop kiadónál jelentek meg, ők azonban eléggé kilógtak a többiek közül. A Walk­abouts inkább az amerikai folk és country sötétebb végéből inspirálódott, mégis igazán Európában találták meg otthonukat. A jobbára komótos tempójú dalokat író, erős atmoszférát teremtő zenekar három évtized után szüntette be a működését, Eckman pedig már időközben is kiadott szólólemezeket, és gyakran kollaborált más előadókkal (Dirtmusic, The Bambi Molesters stb.). A már jó ideje Szlovéniában élő zenész szólóban sem tagadhatja le anyazenekarának örökségét. Legutóbbi nagylemeze (Where the Spirit Rests, 2021) a pandémiás korlátozások miatt minimalista körítést kapott, a most megjelent folytatáson viszont szerencsére nem kellett spórolnia a közreműködőkkel. Eckman új anyagát a szlovén tájak inspirálták, és ezt nem nehéz elhinni: már a nyitó Genevieve első percében szinte ott érzi magát a hallgató az album borítóját díszítő erdei kunyhó előtt. Az egyszerű, megjegyezhető motívumokra épülő dalokat kísértetiesen beúszó vonósok, sejtelmes zongorafutamok kísérik. A The Land We Knew the Best az egyenletes színvonalú életműből is kiemelkedik, úgyhogy már csak azt lehet kívánni, hogy Eckman ne csak lemezkiadójának képviseletében érkezzen hozzánk, hanem koncertező előadóként is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.