Még egyetemistaként találkozott Carla Torgersonnal, vele alapította a 80-as évek közepén együttesét, amelynek lemezei a főleg zajos gitárzenére és grunge-ra szakosodott Sub Pop kiadónál jelentek meg, ők azonban eléggé kilógtak a többiek közül. A Walkabouts inkább az amerikai folk és country sötétebb végéből inspirálódott, mégis igazán Európában találták meg otthonukat. A jobbára komótos tempójú dalokat író, erős atmoszférát teremtő zenekar három évtized után szüntette be a működését, Eckman pedig már időközben is kiadott szólólemezeket, és gyakran kollaborált más előadókkal (Dirtmusic, The Bambi Molesters stb.). A már jó ideje Szlovéniában élő zenész szólóban sem tagadhatja le anyazenekarának örökségét. Legutóbbi nagylemeze (Where the Spirit Rests, 2021) a pandémiás korlátozások miatt minimalista körítést kapott, a most megjelent folytatáson viszont szerencsére nem kellett spórolnia a közreműködőkkel. Eckman új anyagát a szlovén tájak inspirálták, és ezt nem nehéz elhinni: már a nyitó Genevieve első percében szinte ott érzi magát a hallgató az album borítóját díszítő erdei kunyhó előtt. Az egyszerű, megjegyezhető motívumokra épülő dalokat kísértetiesen beúszó vonósok, sejtelmes zongorafutamok kísérik. A The Land We Knew the Best az egyenletes színvonalú életműből is kiemelkedik, úgyhogy már csak azt lehet kívánni, hogy Eckman ne csak lemezkiadójának képviseletében érkezzen hozzánk, hanem koncertező előadóként is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
