Visszhang: tévésorozat

Az angoltanár

  • SzSz
  • 2025. március 26.

Visszhang

Brian Jordan Alvarez szériája, mintha a kormánypropaganda rémálmából ugrott volna elő.

Főszereplője, Evan meleg angoltanár egy texasi külvárosi iskolában. Nemcsak a tan­órákon igyekszik átadni a liberális értékeket, de még délutáni könyvklubot is vezet a diákoknak. Az első részben azért panaszolják be, mert a szintén ott oktató exbarátjával a diákok előtt csókolták meg egymást. Ha ez nem lenne elég, később egy drag queent is hív az iskolába, hogy segítsen felkészülni az osztálynak a fordított napra, amikor a focisták pomponlányokká alakulnak. Máskor pedig a frissen alakuló lövészegyletet igyekszik ellehetetleníteni, mert ellenzi a fegyverhasználatot.

Talán ennyiből is látszik, hogy Az angoltanár a csapágyasra járatott liberális klisékkel igyekszik játszani – amellett, hogy a tanárlét örömeit és kétségeit is megénekli. Hangvétele valahol az Abbott Általános Iskola-szerű szitkomok és az egy fokkal komolyabb dramedyk közé esik; csak óvatosan űz gúnyt az emberi viselkedésből, és nagyon figyel arra, hogy mindkét oldalt megcsipkedje. Az óvatoskodás ellenére viszont kellően szórakoztató, még ha szűken méri is a poénokat. Világképében a vaskalapos igazgató is elég laza ahhoz, hogy elmenjen a melegbárban megrendezett szülinapra, és még a nagy hatalmú konzervatív anyukák is belátásra képesek. Egyértelmű iránya azonban egyelőre nem igazán érezhető a sorozatnak – talán a második évadban, amelyet máris berendeltek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.