A túlélői bűntudat annyira komplex, hogy megérintő, kis túlzással képernyőre termett jellege ellenére is viszonylag ritkán tárgyalt téma. Az auschwitzi tetováló is csak románccal jócskán felütve vállalta annak színre vitelét, ami így kinek egy súlyos történetet ad a reményről, kinek a szörnyű háborús valóságot bagatellizálja kissé.
Egy fiatal szlovák zsidót, Lali Sokolovot az épülő auschwitzi munkatáborba szállítják, ahol lehetőséget kap, hogy tetoválóként egy, a foglyok és fogvatartók közti kínos, de túlélést jelentő pozícióra tegyen szert. Lali elvállalja, de a döntés egy életen át kísérti őt, még úgy is, hogy ennek köszönhetően ismeri meg későbbi feleségét, Gitát. A férfi megöregedvén, ám a múlttól sosem szabadulva meséli el szerelmük és túlélésük történetét.
A sorozat egy valós regény elkészültét mutatja be, amelyet a szintén valós eseményeket elmesélő valós Sokolov mondott el Heather Morris írónőnek. Minden szem a fikcióra szegeződik tehát, de azzal is egész jól bánik a széria, jóllehet az elején rögzítettek ellenére nyilvánvaló, hogy nem csak a neveket változtatták meg a dráma kedvéért. Ám a borzalmak, kiváltképp az azokból fakadó PTSD sokkal hitelesebb így, mint dokumentumként.
Harvey Keitel neve azoknak is képes lesz eladni a szériát, akiket különben elkerülne, de nekik sem feltétlen lesz okuk panaszra, gyomor persze kell hozzá, de ez nem a produkciónak róható fel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
