Visszhang: tévésorozat

Az auschwitzi tetováló

Visszhang

Ahol egy érzés nem ereszt gyökeret abban, akinek okulnia kéne belőle, ott az elsőben fog elburjánzani, aki képes felfogni.

A túlélői bűntudat annyira komplex, hogy megérintő, kis túlzással képernyőre termett jellege ellenére is viszonylag ritkán tárgyalt téma. Az auschwitzi tetováló is csak románccal jócskán felütve vállalta annak színre vitelét, ami így kinek egy súlyos történetet ad a reményről, kinek a szörnyű háborús valóságot bagatellizálja kissé.

Egy fiatal szlovák zsidót, Lali Sokolovot az épülő auschwitzi munkatáborba szállítják, ahol lehetőséget kap, hogy tetoválóként egy, a foglyok és fogvatartók közti kínos, de túlélést jelentő pozícióra tegyen szert. Lali elvállalja, de a döntés egy életen át kísérti őt, még úgy is, hogy ennek köszönhetően ismeri meg későbbi feleségét, Gitát. A férfi megöregedvén, ám a múlttól sosem sza­badulva meséli el szerelmük és túlélésük történetét.

A sorozat egy valós regény elkészültét mutatja be, amelyet a szintén valós eseményeket elmesélő valós Sokolov mondott el Heather Morris írónőnek. Minden szem a fikcióra szegeződik tehát, de azzal is egész jól bánik a széria, jóllehet az elején rögzítettek ellenére nyilvánvaló, hogy nem csak a neveket változtatták meg a dráma kedvéért. Ám a borzalmak, kiváltképp az azokból fakadó PTSD sokkal hitelesebb így, mint dokumentumként.

Harvey Keitel neve azoknak is képes lesz eladni a szériát, akiket különben elkerülne, de nekik sem feltétlen lesz okuk panaszra, gyomor persze kell hozzá, de ez nem a produkciónak róható fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.