Az évszakokhoz kapcsolódó történetekben a karácsony és a húsvét is előkerül ugyan, ám a történetek nem az ünnepek köré szerveződnek. A tojásfestésnél sokkal lényegesebb ugyanis, hogy hogyan alakul ki jégvirág az ablakon, s miért nem érzi jól magát a házban a fészekből kipottyant feketerigó-fióka. Hőseink azt is megtanulják, hogy hullócsillagokra várni bizony kiszámíthatatlan program, hiszen a csillagok „maguk sem tudják, hogy ki marad, és ki megy”, egy varázslat pedig csak akkor ér valamit, ha másokon segíthetünk vele. A többi szereplő is érdekes, például az Erdő Csendje, aki a „csigavonulást, makkpottyanást, gombakalap-igazítást” hallgatja.
A meséket itt-ott mondókák színesítik, igaz, ezek beépítése kissé esetleges. Sokkal izgalmasabb viszont, hogy néhol a prózai szakaszok is rímelnek, arról nem is beszélve, hogy a szöveg végig könnyen érthető, mégis nagyon szép képekkel dolgozik: „A gesztenyeszemű, avarhajú Ősz már napok óta vendég volt a környéken, csak úgy hullottak szeméből a nagyobbnál nagyobb könnycseppek.” Egymást érik a leleményes nyelvi játékok („a hét kicsike csak csivitelt”; „Kacska macska az ecsetekkel pepecselt”), a kreatív szóösszetételek és a hétköznapi beszédből egyre inkább kikopó, választékos kifejezések, amelyek nagyban hozzájárulhatnak a gyerekek szókincsének fejlesztéséhez. Mindezt jól egészítik ki Kállai Nagy Kriszta igényes illusztrációi.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
