Visszhang: sziget

Azahriah

Visszhang

Évek óta nem volt arra példa, hogy magyar előadóra rásötétedett a Nagyszínpadon.

A Puskás Arénát májusban háromszor megtöltő Azahriah negyed nyolctól, tehát kiemelt idősávban játszhatott, amivel egy fiatalabb generáció Szigetre csábítása mellett az is cél lehetett, hogy a nemzetközi közönség is megismerje a külföldi karrier felé kacsingató ifjú előadót. Hogy szerzett-e új rajongókat, azt majd a hallgatottsági adatokból ki lehet bogarászni, de ezúttal még a „Mennyien vagytok itt, magyar testvéreim?” kérdésre szinte az egész küzdőtér magasba emelte a kezét.

Az viszont már most látszik, hogy a produkció rengeteget fejlődött a két évvel ezelőtti, szintén nagyszínpados szigetes fellépés óta. Azahriah számára egy ilyen koncert már nem egyszeri és megismételhetetlen alkalom, hanem „csak” egy újabb állomás a nyári fesztiválturnén. Ennek megfelelően nem próbált – nem is volt mit – túlkompenzálni. Jól eltalálták a pirotechnika és a konfetti arányát, a színpadkép egyszerre volt kompakt és látványos, ráadásul végre tánckar nélkül is élettel teli volt a tér. A figyelem fenntartása azonban nem mindig sikerült maradéktalanul. Zeneileg kifejezetten izgalmas volt, ahogy a koncert első 50 percében a már most egészen terjedelmes életmű stílusokon átívelő, eklektikus darabjaiból válogatott, de a nézőtéren állva azt lehetett érezni, hogy a közönség nagy része végig a buli utolsó 25 percét várta, amikor a dörmögő hangú Desh is megérkezett, hogy együtt adják elő legismertebb közös számaikat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.