A zeneszerző második felesége, Anna Magdalena kottafüzetéből ismerjük a művet, de a gyűjteményt a maga teljességében kevesen ismerik. (Bach azért készítette a füzetet, hogy feleségének legyen mit játszania.) A budapesti koncertlátogatók előtt sem ismeretlen iráni származású csembalóművész albuma csupán válogatás, de ízléses keresztmetszet, amelyben Johann Sebastian művei mellett két Bach fiú, Carl Philipp Emanuel és Johann Christian zsengéinek, valamint német és francia szerzőknek is jut hely. Mahan Esfahani egy csendesebb hangú klavikordot és egy hangosabb csembalót váltogat, és minden egyes darabról tudja, mi tehetné érdekessé és izgalmassá, még akkor is, ha esetenként marginális jelentőségű, de szerethető kompozíciókat hallunk, amelyeknek néhány ütemében olykor ott rejlik az egész zenei hagyományunk. Hiszen tudunk-e rá válaszolni, hogy a Goldberg-variációk főtémája, az Aria miért halhatatlan remekmű, mikor nem több mint harminckét ütem, és egy hónap szorgalmas gyakorlással egy kezdő zongorista is elsajátíthatja? Carolyn Sampson szopránénekes előadásában néhány vokális darab is van a lemezen, köztük egy dohányellenes intelem (Erbauliche Gedanken Eines Tabakrauchers). Végső soron az album megkapó portré az asszonyról, a legnagyobb zeneszerző feleségéről, akiről portré sem maradt fenn, és akinek a becsültnél is többet köszönhet a zenetörténet, a hallgatói füleknek pedig comfort food, amelyet jó lesz újra és újra elővenni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
