Visszhang: tévésorozat

Demons & Saviors

Visszhang

Az ABC News és a Hulu true crime sorozatában új jelentést nyer a boszorkányper kifejezés.

A kezdés kissé zavarba ejtő: megismerjük a tiné­dzser Christina Boyert, aki állítólagos telekinetikus képességeivel „poltergeist lányként” válik híressé Amerika-szerte. Néhány év múlva elítélik hároméves lánya, Amber megöléséért. A minisorozat könnyedén követhetné a megszokott szenzációhajhász, kissé szadista true crime vonalat – hiszen annyi szaftos részlet kínálkozik. Ami rejtélyes, paranormális jelenségeket firtató történetként indul, hamar bűnügyi drámává változik; az életfogytiglanra ítélt Christina ügyét egy lelkes amatőrökből álló csapat kezdi újravizsgálni.

A Christina képességeivel foglalkozó első epizód kilóg a minisorozat szerkezetéből, de segít meg­alapozni a későbbi per erősen moralizáló, hisztérikus hangnemét. A sorozat írói különösen figyelnek arra, hogy egyenlő megszólalási lehetőséget adjanak Christina támogatóinak és vádlóinak (a nő barátja, aki a legvalószínűbb tettesnek tűnik, nem kívánt nyilatkozni). A szokatlan kiegyensúlyozottságból úgy tetszik, az amatőr (és főként nőkből álló) nyomozócsapat alaposabb tényfeltáró munkát végzett, mint az igazságszolgáltatási rendszer veterán képviselői. A széria példás mértéktartással mutatja be a nézőpontok sokféleségét, és nem kívánja utólagosan megoldani a bűnügyi rejtélyt (bár érezhetően Christina oldalával szimpatizál). Ami kirajzolódni látszik, az az igazságszolgáltatás elfogultsága és hiányosságai; a Demons & Saviors pont akkor a legerősebb, amikor hallgatni tud.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.