A bécsi zene fénykora a hosszú 19. századnak olyan öröksége, amely máig helyi együttesek, intézmények és előadók sorának ad feladatot, és ami a mi zongoristáinkat is láthatóan izgatja. Éppen másfél éve, hogy igen hasonló koncepcióval megjelent Farkas Gábor lemeze (Soirées de Vienne), amelyet éppenséggel ugyanaz az Alfred Grünfeld-parafrázis zár, mint most Balog József albumát. De nem rögtön ifjabb Johann Strausstól – hiszen a Denevérből készült az átirat – indulunk, hanem Beethoventől, aki opus 126-os 6 bagatelljével semmiképp nem a bécsi közönség dédelgetésére, inkább a meghökkentésükre törekedett. A bagatellek hiátusos szerkesztésmódja csalhatatlan érzéket követel a bécsi lüktetésre, s ez általában megvan Balog játékában. Mégis Schubert Moments musicaux című ciklusa az, ahol igazán bravúrosnak érzem a zongorista megközelítését: ez a szelíd, éneklő vonalvezetés, a manierizmus túlzásoktól mentes adagolása Alfred Brendel interpretációjára emlékeztet. Érdekes választás volt bevenni a műsorba a második bécsi iskola avantgárd szerzőinek fiatalkori műveit. Az első, Schönberg húszévesen írt darabja hibátlan stílusgyakorlat. Berg helyenként igen virtuóz variációsorozata még akkor született, amikor Schönberg tanítványa volt, de elsősorban Brahms hatása érződik rajta. A hangfelvétel tiszta és áttetsző, sehol egy maszat vagy mismásolás. Csak a borító furcsa, nem a bécsi romantika jut róla az ember eszébe.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
