Visszhang: lemez

Lol Tolhurst, Budgie and Jacknife Lee: Los Angeles

  • - minek -
  • 2023. november 29.

Visszhang

Ismerik a viccet, hogy találkozik két brit posztpunk legenda?

Budgie, a Siouxsie and the Banshees dobosaként 1979-ben zenélt először egy színpadon Lol Tolhursttel, aki akkor a büszke előzenekarként fungáló The Cure-ban verte a bőröket. Közös lemezük anyaga az utóbbi négy évben érlelődött, és amikor ebben-abban elakadva máshogy nem boldogultak, a kiváló ír producer-mindeneshez, Jacknife Lee-hez fordultak. Az egészen különleges (és sokféle) hangulatot hordozó albumot végighallgatva kiderül, hogy a feladatra fű alatt egy komplett szupergroupot sikerült összetoborozniuk. Mindenekelőtt Bobby Gillespie-t említenénk, aki már a This Is What It Is (To Be Free) című nyitószám parttalan pszichedéliájában megidézi a Primal Scream legszebb pillanatait. A címadó nyersen, motorikusan lüktető dalban viszont már James Murphy (LCD Sound­system) énekel – és itt nem lehet nem a Creatures-re, Budgie (és Siouxsie) az LCD-t is megihlető zenekarára gondolni. De akad itt kraut, new wave, punk-funk, tribal és némi indusztriál veretés, néha egy kis triphopszerű zsíros lüktetés (Ghosted at Home – Gillespie-vel), ráadásul a politikus Country of the Blindban Murphy is visszatér, két instrumentális darabban pedig The Edge gitározik nekünk, és még ott van a We Got to Move ultraenergikus döngölése Isaac Brock vokáljával. Sokkal több a frissnek tűnő, csak finoman nosztalgikus ötlet, mint az önismétlés, úgyhogy már csak ezért is megérdemli figyelmünket a Los Angeles.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.