Budgie, a Siouxsie and the Banshees dobosaként 1979-ben zenélt először egy színpadon Lol Tolhursttel, aki akkor a büszke előzenekarként fungáló The Cure-ban verte a bőröket. Közös lemezük anyaga az utóbbi négy évben érlelődött, és amikor ebben-abban elakadva máshogy nem boldogultak, a kiváló ír producer-mindeneshez, Jacknife Lee-hez fordultak. Az egészen különleges (és sokféle) hangulatot hordozó albumot végighallgatva kiderül, hogy a feladatra fű alatt egy komplett szupergroupot sikerült összetoborozniuk. Mindenekelőtt Bobby Gillespie-t említenénk, aki már a This Is What It Is (To Be Free) című nyitószám parttalan pszichedéliájában megidézi a Primal Scream legszebb pillanatait. A címadó nyersen, motorikusan lüktető dalban viszont már James Murphy (LCD Soundsystem) énekel – és itt nem lehet nem a Creatures-re, Budgie (és Siouxsie) az LCD-t is megihlető zenekarára gondolni. De akad itt kraut, new wave, punk-funk, tribal és némi indusztriál veretés, néha egy kis triphopszerű zsíros lüktetés (Ghosted at Home – Gillespie-vel), ráadásul a politikus Country of the Blindban Murphy is visszatér, két instrumentális darabban pedig The Edge gitározik nekünk, és még ott van a We Got to Move ultraenergikus döngölése Isaac Brock vokáljával. Sokkal több a frissnek tűnő, csak finoman nosztalgikus ötlet, mint az önismétlés, úgyhogy már csak ezért is megérdemli figyelmünket a Los Angeles.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
