Visszhang: lemez

Bartók & Kodály

Filarmonica de Stat Transilvania

Visszhang

A jeles magyar zeneszerzők oratorikus művei, a Cantata profana és a Psalmus Hungaricus úgy vannak együtt, mint a borsó meg a héja. Bartók a szarvassá változott fiúkról szóló kantátát a legmélyebb credójának nevezte, Kodály pedig a Buda és Pest egyesítésének évfordulójára komponált ünnepi művel vált nemzeti zeneszerzővé. Kézenfekvőnek tűnik a kolozsvári kiadó új lemezét Solti György, Doráti Antal vagy Ferencsik János felvételeihez hasonlítani, s bizony kénytelenek lennénk megállapítani, hogy Lawrence Foster karmesteri értelmezésében a Psalmusból hiányzik az a heves izgalom, ami a nemzeties pátoszt elkerülő, őszinte interpretációkban önkéntelenül megvan, s kevésbé tapasztaljuk azt a mágikus atmoszférát, ami a Cantata profanát belengi. Ugyanakkor ez a Bartók-mű első román nyelvű felvétele, amire büszkék is lehetünk: elvégre egyetemes érvényű, a Duna menti népek sokféle parasztzenéjéből merítő zenéről van szó, amelyet akár egy Los Angeles-i születésű karmester (s mellesleg Zubin Mehta egykori asszisztense) is bátran magáénak érezhet. Másfelől azok a kolindák, amelyek Bartók számára ihletforrásként szolgáltak, eredetileg is román nyelven csendültek fel. A két darabon túl Kodály Budavári Te Deumja és Bartók Erdélyi táncok című háromtételes sorozata is szerepel a korongon, előbbi különösen cizellált kidolgozásban, kiegyenlített akusztikai körülmények között, ami inkább az elemző zenehallgatóknak kedvez.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.