visszhang: film

Birth/Rebirth

Visszhang

Laura Moss filmjében egyszerre nyúl a klasszikus horrortradíciókhoz (Mary Shelley Frankensteinje) és a modern irányzatokhoz, amelyekben a női test az iszonyat eredője (Ördög bújt beléd, A boszorkány, Nyers).

A terhesség persze még ezen belül is előkelő helyet foglal el (Rosemary gyermeke, Antibirth, Titán); a horror világképében a termékenység egyszerre tűnik ajándéknak és átoknak. Moss émelyítő, a moralitás végső határait feszegető filmjében az istent játszó őrült tudós két félből áll: Rose (Marin Ireland) hűvös, antiszociális patológus, Celie (Judy Reyes) gondoskodó, melegszívű szülészeti ápolónő. Egy kórházban dolgoznak, az élet kezdetének és végének gondosan elválasztott részlegein, de Celie kislányának váratlan halála végzetesen keresztezi útjaikat.

Rose szabadidejében a holtak feltámasztásával kísérletezik (egy malacot sikerül is visszahoznia az életbe), és Lila holtteste tökéletes alapanyagnak bizonyul az első emberkísérlethez. Amikor Celie felfedezi titkát, cinkostársává válik, és a két nő összefog, hogy egyre iszonyúbb módszerekkel életben tartsák a félvadon visszatérő Lilát. Az émelyítő tónusokban úszó, fizikailag is felkavaró film szinte elviselhetetlen volna, ha Moss nem oldaná azt némi éjsötét humorral és remek alakításokkal. Ireland és Reyes csodásan árnyalják a két eltérő személyiségű nő házasságszerű szövetségét és erkölcsi züllését. Kettősük és az igéző atmoszféra feledteti az ismétlődéseket és a helyenként klisészerű megoldásokat is. A Birth/Rebirth a hibáival együtt is felkavaró élmény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.