visszhang: film

Birth/Rebirth

Visszhang

Laura Moss filmjében egyszerre nyúl a klasszikus horrortradíciókhoz (Mary Shelley Frankensteinje) és a modern irányzatokhoz, amelyekben a női test az iszonyat eredője (Ördög bújt beléd, A boszorkány, Nyers).

A terhesség persze még ezen belül is előkelő helyet foglal el (Rosemary gyermeke, Antibirth, Titán); a horror világképében a termékenység egyszerre tűnik ajándéknak és átoknak. Moss émelyítő, a moralitás végső határait feszegető filmjében az istent játszó őrült tudós két félből áll: Rose (Marin Ireland) hűvös, antiszociális patológus, Celie (Judy Reyes) gondoskodó, melegszívű szülészeti ápolónő. Egy kórházban dolgoznak, az élet kezdetének és végének gondosan elválasztott részlegein, de Celie kislányának váratlan halála végzetesen keresztezi útjaikat.

Rose szabadidejében a holtak feltámasztásával kísérletezik (egy malacot sikerül is visszahoznia az életbe), és Lila holtteste tökéletes alapanyagnak bizonyul az első emberkísérlethez. Amikor Celie felfedezi titkát, cinkostársává válik, és a két nő összefog, hogy egyre iszonyúbb módszerekkel életben tartsák a félvadon visszatérő Lilát. Az émelyítő tónusokban úszó, fizikailag is felkavaró film szinte elviselhetetlen volna, ha Moss nem oldaná azt némi éjsötét humorral és remek alakításokkal. Ireland és Reyes csodásan árnyalják a két eltérő személyiségű nő házasságszerű szövetségét és erkölcsi züllését. Kettősük és az igéző atmoszféra feledteti az ismétlődéseket és a helyenként klisészerű megoldásokat is. A Birth/Rebirth a hibáival együtt is felkavaró élmény.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.