A terhesség persze még ezen belül is előkelő helyet foglal el (Rosemary gyermeke, Antibirth, Titán); a horror világképében a termékenység egyszerre tűnik ajándéknak és átoknak. Moss émelyítő, a moralitás végső határait feszegető filmjében az istent játszó őrült tudós két félből áll: Rose (Marin Ireland) hűvös, antiszociális patológus, Celie (Judy Reyes) gondoskodó, melegszívű szülészeti ápolónő. Egy kórházban dolgoznak, az élet kezdetének és végének gondosan elválasztott részlegein, de Celie kislányának váratlan halála végzetesen keresztezi útjaikat.
Rose szabadidejében a holtak feltámasztásával kísérletezik (egy malacot sikerül is visszahoznia az életbe), és Lila holtteste tökéletes alapanyagnak bizonyul az első emberkísérlethez. Amikor Celie felfedezi titkát, cinkostársává válik, és a két nő összefog, hogy egyre iszonyúbb módszerekkel életben tartsák a félvadon visszatérő Lilát. Az émelyítő tónusokban úszó, fizikailag is felkavaró film szinte elviselhetetlen volna, ha Moss nem oldaná azt némi éjsötét humorral és remek alakításokkal. Ireland és Reyes csodásan árnyalják a két eltérő személyiségű nő házasságszerű szövetségét és erkölcsi züllését. Kettősük és az igéző atmoszféra feledteti az ismétlődéseket és a helyenként klisészerű megoldásokat is. A Birth/Rebirth a hibáival együtt is felkavaró élmény.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
