Visszhang: lemez

Arab Strap: I’m Totally Fine With It Don’t Give a Fuck Anymore

Visszhang

Jonathan Swift szatíráit olvasva az olvasó könnyen elveszítheti az emberiségbe vetett hitét.

A szexuális segédeszközről elnevezett Arab Strap lemezei hasonló hatást érnek el: Aidan Moffat már-már parodisztikus skót akcentussal eldörmögött szövegeiben az élet banális és nevetséges, az emberek pedig szánalmasak. Az 1995-ben alapított duó karrierjének első évtizedében hat albumot adott ki, de a feszes tempó kimerítette a zenekart, és majdnem tíz évig szüneteltették a működésüket. A visszatérésük viszont egészen dicsőségesen sikerült, a 2021-es As Days Gets Dark az együttes legjobb anyaga lett, és a lemezlistákon is jól teljesített.

A most megjelent folytatás bizonyíték rá, hogy Aidan Moffat és Malcolm Middleton továbbra is jó formában van. Az As Day Gets Dark szikár diszkójához képest a zene most változatosabb és rétegzettebb (a korábbi lemezekkel ellentétben helyenként egészen zenekaros hangzású), de a világvége hangulat változatlan. Az album furcsa címét az együttes a turnédobos Messenger-üzenetéből kölcsönözte, és az I’m Totally Fine With It… szövegeinek fő ihletői Moffat saját bevallása szerint a közösségi média és a toxikus maszkulinitás voltak. A zajos gitárokkal induló Allatonceness, a zaklatott dobmintára épülő Sociometer Blues, vagy a meglepően fülbemászó Haven’t You Heard jó példa arra, hogy nemcsak divatos témák megkapargatásáról van szó, hanem valóban szorult beléjük mondanivaló.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.