A szexuális segédeszközről elnevezett Arab Strap lemezei hasonló hatást érnek el: Aidan Moffat már-már parodisztikus skót akcentussal eldörmögött szövegeiben az élet banális és nevetséges, az emberek pedig szánalmasak. Az 1995-ben alapított duó karrierjének első évtizedében hat albumot adott ki, de a feszes tempó kimerítette a zenekart, és majdnem tíz évig szüneteltették a működésüket. A visszatérésük viszont egészen dicsőségesen sikerült, a 2021-es As Days Gets Dark az együttes legjobb anyaga lett, és a lemezlistákon is jól teljesített.
A most megjelent folytatás bizonyíték rá, hogy Aidan Moffat és Malcolm Middleton továbbra is jó formában van. Az As Day Gets Dark szikár diszkójához képest a zene most változatosabb és rétegzettebb (a korábbi lemezekkel ellentétben helyenként egészen zenekaros hangzású), de a világvége hangulat változatlan. Az album furcsa címét az együttes a turnédobos Messenger-üzenetéből kölcsönözte, és az I’m Totally Fine With It… szövegeinek fő ihletői Moffat saját bevallása szerint a közösségi média és a toxikus maszkulinitás voltak. A zajos gitárokkal induló Allatonceness, a zaklatott dobmintára épülő Sociometer Blues, vagy a meglepően fülbemászó Haven’t You Heard jó példa arra, hogy nemcsak divatos témák megkapargatásáról van szó, hanem valóban szorult beléjük mondanivaló.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
