Közben a tévében a heteró párok gond és szégyen nélkül ismerkedhetnek különböző randiműsorokban. Amikor az igazgató egy leszbikus magazint talál az iskolában, azonnal balhé kerekedik…
Mindez napjaink Magyarországán is játszódhatna, de a vidéki Angliában járunk, a Thatcher-korszak végén. Főhősünk, Jean testnevelő tanár egy általános iskolában; a kompromittáló magazin ugyan nem az övé, de nagyon is van félnivalója, hiszen másságáról a munkahelyén senki nem tud. Barátnőjével, Vivvel együtt él, gyakran járnak annak társaságával leszbikus bárokba, hiába azonban a befogadó közeg, ő sehogy sem tudja elengedni magát. Örökös félelemben és rettegésben él, mint egy csaló, akit még nem lepleztek le; egy tolvaj, akit még nem kaptak el. Amikor egy új tanuló érkezik az iskolába, hirtelen minden megváltozik: Siobhan kiközösítése, harca azért, hogy felvállalhassa magát, rá is hatással lesz.
Georgia Oakley nagyjátékfilmes bemutatkozása érzékeny portré az igazság felszabadító erejéről és arról, hogy milyen érzés félelemben élni. Nincsenek benne nagy érzelmi kitörések vagy látványos jelenetek, minden dráma a felszín alatt zajlik. A film sűrűn belevész a hétköznapok apró részleteibe, de a főszerepben látható Rosy McEwen alakítása megmenti attól, hogy ugyanolyan szürkévé és zárkózottá váljon, mint a világ, amit bemutat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
