Visszhang: lemez

Drop Nineteens: Hard Light

Visszhang

Bármennyire furcsa, de Bostonból is indult shoegaze zenekar, ami majdnem annyira különösen hangzik, mint a mexikói krautrock vagy a jamaicai death metal.

A Drop Nineteenst Greg Ackell énekes-gitáros alapította 1990-ben; az elnevezést onnan vette, hogy a 19. emeleten lakott, és szeretett onnan ledobálni dolgokat. Angliában egész jól ment a szekerük, és olyan csapatok játszottak előttük, mint a Radiohead vagy a Cranberries. Odahaza viszont a kutya sem ismerte őket, hiába kapott remek kritikákat 1992-es bemutatkozó lemezük, a Delaware. Ezután már beindultak a tagcserék, és az egy évvel későbbi, hagyományosabb alterrock hangzású National Coma után egyedül Ackell maradt az eredeti felállásból. Nem sokkal később a feloszlás is menthetetlenül bekövetkezett, majd tavaly váratlanul ismét összeállt a Drop Nineteens, ráadásul 80 százalékban a klasszikus lineuppal. Szép lassan elkészült egy új anyag is, a Hard Light, ami ráadásul az eddigi legjobb munkájuknak tekinthető. Vezérfonalként itt is a shoegaze szolgál, az inspirációs forrás pedig maradt a régi: a My Bloody Valentine, a Cure, a Dinosaur Jr., a Cocteau Twins, a Sonic Youth és a Pixies hatása megkérdőjelezhetetlen. A három gitár remekül harmonizál, és örömteli, hogy a frontember mellett Paula Kelley gitáros-énekesnő hangját is többször halljuk, ráadásul a záró monumentális T című tételt ők ketten duettben adják elő. A könnyed Lookout és a szintén lazára vett The Clientele-feldolgozás, a Policeman Getting Lost kivételével igencsak egységes az anyag, és a negyedik lemezre remélhetőleg nem kell majd megint évtizedeket várni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.