Visszhang: lemez

Drop Nineteens: Hard Light

Visszhang

Bármennyire furcsa, de Bostonból is indult shoegaze zenekar, ami majdnem annyira különösen hangzik, mint a mexikói krautrock vagy a jamaicai death metal.

A Drop Nineteenst Greg Ackell énekes-gitáros alapította 1990-ben; az elnevezést onnan vette, hogy a 19. emeleten lakott, és szeretett onnan ledobálni dolgokat. Angliában egész jól ment a szekerük, és olyan csapatok játszottak előttük, mint a Radiohead vagy a Cranberries. Odahaza viszont a kutya sem ismerte őket, hiába kapott remek kritikákat 1992-es bemutatkozó lemezük, a Delaware. Ezután már beindultak a tagcserék, és az egy évvel későbbi, hagyományosabb alterrock hangzású National Coma után egyedül Ackell maradt az eredeti felállásból. Nem sokkal később a feloszlás is menthetetlenül bekövetkezett, majd tavaly váratlanul ismét összeállt a Drop Nineteens, ráadásul 80 százalékban a klasszikus lineuppal. Szép lassan elkészült egy új anyag is, a Hard Light, ami ráadásul az eddigi legjobb munkájuknak tekinthető. Vezérfonalként itt is a shoegaze szolgál, az inspirációs forrás pedig maradt a régi: a My Bloody Valentine, a Cure, a Dinosaur Jr., a Cocteau Twins, a Sonic Youth és a Pixies hatása megkérdőjelezhetetlen. A három gitár remekül harmonizál, és örömteli, hogy a frontember mellett Paula Kelley gitáros-énekesnő hangját is többször halljuk, ráadásul a záró monumentális T című tételt ők ketten duettben adják elő. A könnyed Lookout és a szintén lazára vett The Clientele-feldolgozás, a Policeman Getting Lost kivételével igencsak egységes az anyag, és a negyedik lemezre remélhetőleg nem kell majd megint évtizedeket várni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.