Visszhang: lemez

Bujdosó János: Sorry, but yes

  • - minek -
  • 2023. december 19.

Visszhang

Húsz év után jelentkezett újra szólólemezzel Bujdosó János gitáros, de ez az album is a filmzenéit gondolja, építi tovább.

A szerzemények rafinériája, gazdagsága, a belőlük áradó energia és a zenészek összjátékából táplálkozó remek hangulat az első pillanattól magával ragad. A recept már a nyitótételnél (Partizán) kézzelfogható: szofisztikáltabb hangszerelésben gondolja tovább a szörfrock főcímdalát annak a Péntek esti Partizán című műsornak, amelynek Bujdosó és zenekara állandó szerző-házigazdája. Habár a lemezen nagyjából mindent Bujdosó játszott fel (néha a szaxofont is ő fújja), az általa elképzelt, pazarlóan gazdag hangkép reprodukálásához egy remek zenészekből álló zenekar is szegődött mellé. Akad itt dobos (Koncsecskó Péter), billentyűs (Kálmán András) és fúvósszekció (Weisz Gábor – szaxofon, Bujdosó Áron – trombita, Szögi István – harsona), az eredmény pedig olyan, hogy minden taktusban, minden szólamban ott munkál a kisördög, a hangzás vérforraló, de az ötleteknek is van terük és idejük kibontakozni. A Happy New Ear már-már kubai ritmusképleteire a virtuóz gitárjáték elbeszélő módban válaszol, ehhez társul a fúvósok afrosoul ízű játéka és Weisz Gábor parádés szólója, majd folytatja a sort az ellenállhatatlan Troll Bossa fúziós megőrülése. Kiemelhetnénk akárhány számot – az Objects for Therapy például egészen elbűvölő boogaloo-jazz –, a kicsattanó jókedv és a zenélés öröme átsüt minden kottafejen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.