A szerzemények rafinériája, gazdagsága, a belőlük áradó energia és a zenészek összjátékából táplálkozó remek hangulat az első pillanattól magával ragad. A recept már a nyitótételnél (Partizán) kézzelfogható: szofisztikáltabb hangszerelésben gondolja tovább a szörfrock főcímdalát annak a Péntek esti Partizán című műsornak, amelynek Bujdosó és zenekara állandó szerző-házigazdája. Habár a lemezen nagyjából mindent Bujdosó játszott fel (néha a szaxofont is ő fújja), az általa elképzelt, pazarlóan gazdag hangkép reprodukálásához egy remek zenészekből álló zenekar is szegődött mellé. Akad itt dobos (Koncsecskó Péter), billentyűs (Kálmán András) és fúvósszekció (Weisz Gábor – szaxofon, Bujdosó Áron – trombita, Szögi István – harsona), az eredmény pedig olyan, hogy minden taktusban, minden szólamban ott munkál a kisördög, a hangzás vérforraló, de az ötleteknek is van terük és idejük kibontakozni. A Happy New Ear már-már kubai ritmusképleteire a virtuóz gitárjáték elbeszélő módban válaszol, ehhez társul a fúvósok afrosoul ízű játéka és Weisz Gábor parádés szólója, majd folytatja a sort az ellenállhatatlan Troll Bossa fúziós megőrülése. Kiemelhetnénk akárhány számot – az Objects for Therapy például egészen elbűvölő boogaloo-jazz –, a kicsattanó jókedv és a zenélés öröme átsüt minden kottafejen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
