A vita egyik alapja, hogy az egyre „elvontabb” és önmarcangolóbb grunge, az alt metal és az ezekre érkező ugrálós nu metal már nem „az igazi”, túl hiphopos, túl kommersz, túl egyszerű. Senki nem gondolta volna akkor, hogy valójában a keményzene utolsó virágzását látják a maga Kornjaival és Rollins Bandjeivel, a túl trendinek elkönyvelt nagyok pedig mai szemmel nézve elérhetetlen magasságokban voltak financiálisan és kreatív energia terén is.
Mindez úgy jön a Chat Pile-hoz, hogy az amerikai zenekar úgy mert hozzányúlni ehhez az örökséghez, hogy azt magyarázni sem kell. A 2022-es bemutatkozó lemezüknél (God’s Country) már lehetett érezni, hogy valami nagy dolog készül, az idén ősszel megjelent folytatás pedig a várakozásoknak megfelelő: a hárommal és a kettővel ezelőtti évtized legjobb dolgai összevonva. Itt simán megfér egymás mellett a korai Korntól hallott csattogós basszus, a szinte new wave-es dallamvezetés, a noise rock és a hardcore-os kitörés. A hardcore hatásokat erősíti a produkció lelkének számító Raygun Busch énekes, aki nemcsak ezerféle hangon tud vonyítani és szenvedni, de ezeken a hangokon sokféleképpen tud mesélni a világ hanyatlásáról, remekül passzolva az apokaliptikus hangulatú zenére. Egyszerűen nem lehet nem imádni azt a zsigeri agressziót, amit a Chat Pile csinál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
