Visszhang: lemez

Christian Death: Evil Becomes Rule

  • - minek -
  • 2022. augusztus 24.

Visszhang

Nehéz elhinni, de a Christian Death-t még 1979-ben alapította az akkor 16 éves Rozz Williams, aki 24 éve nincs közöttünk.

Egykori zenésztársával, majd zenekarvezetői utódjával, Valor Kanddal való keserű rivalizálása ma már történelem, elég legyen annyi, hogy egy ideig a kelleténél több Christian Death nevű zenekar működött. Sokkal örvendetesebb, hogy Valor még mindig aktív, és 31 éve a zenekarban működő alkotótársával, Maitri-vel, többéves munka árán, megküzdve a járvány okozta fennakadásokkal, összeraktak egy olyan albumot, amelyet sok szempontból a vad nyolcvanas évekbeli dolgaik mellé lehet helyezni. (A duóval készült interjúnkat előző lapszámunkban olvashatták.) A Christian Death zenéje most is az a nehezen kategorizálható elegy, amelyet ők maguk death rockként definiáltak, s amely egykor válasz is volt az eredendően brit posztpunk/goth hullámra – abból kiindulva, de ahhoz képest erőteljesebb punk, rock, sőt idővel gothic metal hatásokkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.