Ez idő alatt túl sok innováció nem történt az akciófilm műfajában: Jason Bourne a kézikamerás, valóságszagú verekedéseivel hozott ugyan némi vérfrissítést, de a zsánert továbbra is a marcona kinézetű, hallgatag hősök, a Neesonök, Butlerek, Stathemek és The Rockok uralják. S hát, a bosszúállós történeteknek sem múlt el a divatjuk.
A Szebb holnap, A bérgyilkos és az Ál/Arc rendezője minden téren igyekezett biztosra menni. A Csendes éj olyan, mintha egy, a rendező jellegzetes stílusáról készült bemutató videó volna, amely csak azért készült el, hogy Woo bebizonyítsa, hogy még mindig tudja, mitől törik az állkapocs és szakad az ín, és így igyekezne pénzt kalapozni egy jövőbeli, ambiciózusabb projektjének.
Joel Kinnaman ezúttal egy elkeseredett édesapát alakít, akinek kisfiát karácsony napján öli meg egy eltévedt golyó a saját kertjükben. Azonnal, még rénszarvasos pulcsijában az egymást öldöklő bandák nyomába ered, de csak egy toroklövést kap – a későbbiekben ez biztosítja hősünk hallgatagságát. Megfogadja viszont, hogy a következő karácsonyig elpusztítja az összes környékbeli gengsztert.
Van itt minden, amit Woo-tól megszokhattunk: lassítva gyilkoló golyó, hiperközeliek és osztott képernyő is. A dialógusok viszont teljesen hiányoznak, ami csak tovább erősíti azt az érzetünket, hogy valójában egy videójátékot nézünk. Ujjgyakorlat ez, de még így is minden jelenetében több ötlet van, mint az akciófilmek többségében.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
