Visszhang: film

Harold Fry valószínűtlen utazása

  • 2024. január 10.

Visszhang

A nyugdíjas sör­gyári munkás életrutinokon alapuló nyugalmát (örökké valamit suvickoló feleséggel, a napi újságig terjedő horizonttal, mélyre temetett érzelmekkel) egy levél zavarja meg.

Búcsúlevél egy hospice-ból, egykori kolléganője írta, és hiába fogalmazgat rá szokottan közhelyes választ, nem akar sikerülni az órák alatt sem. Végül elindul a postaládához, de aztán meg sem áll az intézményig, ahol a valahai barát (nem szerető: barát) haldoklik. 1000 kilométer. Csak ennyit kell gyalog megtennie, időnként üzenetet küldve mindkét irányba: a hospice-ba, hogy tartson ki a beteg, akit a zarándokúttal megmenteni vél, és haza, hogy tartson ki az otthon (de nem el) hagyott feleség: megértésben, elfogadásban. Azokban az erényekben, amelyeket élete során elmulasztott gyakorolni a film (hosszú menetelésével valójában vezeklő) hőse, súlyos tragédiát, fia önkezű halálát idézve elő. Az út során alkalmi segítők személyességen alapuló támogatása tereli az önmagával való szembenézés és felelősségvállalás felé, míg a hozzá csatlakozó, és ügyét kéretlen médiafelhajtásra kihasználó mozgalmároktól valósággal megszökik. Mert a személyesség számít egyedül, állítja a film – az alapjául szolgáló és a szerző, Rachel Joyce által filmre írt bestseller szellemében. A könnyen emészthető mondanivalójú könyvnek több folytatása is lett, az egyiknek a haldokló, a másiknak a feleség a hőse. Szemközt lakik a színes bőrű szomszéd, az ő szemszöge még hiányzik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.