Visszhang: koncert

Curses

  • - minek -
  • 2024. június 5.

Visszhang

Luca Venezia karizmatikus és izgalmas alakja egy olyan zenei irányzatnak, amelyet szinte a múltból teleportáltak.

A Curses a négy évtizede virágkorát élő posztpunk/szintiwave/goth/EBM világból építkezik, s ez szervesül saját gyártású zenéiben, korunk sötétnek nevezett, de inkább csak borongós-melankolikus diszkójának lüktetésével. Venezia az utóbbi pár évben állandó alkotótárssal, a basszusgitáros-producer Ben Airey (alkotói nevén: Dame Bonnet) társaságában készít zenéket, így duóban léptek színpadra az A38 Orr Stúdiójában is. A hatásos tálalás – uralkodóan vörös fények, vörös rózsák a kütyükkel telepakolt asztalon – remekül előlegezi meg, hogy mire számíthatunk, de Venezia a színpadi jelenlétében is maga a dekadens elegancia, ezt viszont bármikor zárójelbe tudja tenni egy-egy keresetlen gesztussal – mondjuk éneklés közben fésüli hátra rakoncátlan fürtjeit. Érdekes orgánuma néha a fiatal Marc Almondéra, néha egyenesen Wayne Hussey-éra emlékeztet, de legalább ennyire fontos a gitárjátéka is. Airey basszuson (és néha elektronikus dobon) diktálja a ritmust, a többi gépekről megy. A koncert gerincét adó posztpunk/wave-szerű számok (Crucify, Miriam) után a fináléban érkeztek a sötét romantikát csúcsra járató, újabb keletű, szinte szintipop slágerjelöltek (Another Heaven, Surrender), a Curses ezekkel és az ősszel érkező új album ígéretével búcsúzott a közönségtől, amelynek a bő egy­órányi koncertidő alatt is nagy élményben volt része.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Apa megsebesült, ezért anya hadikórházat nyit

A háborúk emberi történeteken át nézve nagyon hasonlóak, ezekre és a hozzájuk kötődő emlékhelyekre sokfelé turizmus épül. De míg az olasz temetőkben olyan feliratokat lehet olvasni, hogy az ott nyugvó ellenfelek testvérek lettek a halálban, ez a szellemiség a régiónkban kevésbé érvényesül.