Visszhang: koncert

Curses

  • - minek -
  • 2024. június 5.

Visszhang

Luca Venezia karizmatikus és izgalmas alakja egy olyan zenei irányzatnak, amelyet szinte a múltból teleportáltak.

A Curses a négy évtizede virágkorát élő posztpunk/szintiwave/goth/EBM világból építkezik, s ez szervesül saját gyártású zenéiben, korunk sötétnek nevezett, de inkább csak borongós-melankolikus diszkójának lüktetésével. Venezia az utóbbi pár évben állandó alkotótárssal, a basszusgitáros-producer Ben Airey (alkotói nevén: Dame Bonnet) társaságában készít zenéket, így duóban léptek színpadra az A38 Orr Stúdiójában is. A hatásos tálalás – uralkodóan vörös fények, vörös rózsák a kütyükkel telepakolt asztalon – remekül előlegezi meg, hogy mire számíthatunk, de Venezia a színpadi jelenlétében is maga a dekadens elegancia, ezt viszont bármikor zárójelbe tudja tenni egy-egy keresetlen gesztussal – mondjuk éneklés közben fésüli hátra rakoncátlan fürtjeit. Érdekes orgánuma néha a fiatal Marc Almondéra, néha egyenesen Wayne Hussey-éra emlékeztet, de legalább ennyire fontos a gitárjátéka is. Airey basszuson (és néha elektronikus dobon) diktálja a ritmust, a többi gépekről megy. A koncert gerincét adó posztpunk/wave-szerű számok (Crucify, Miriam) után a fináléban érkeztek a sötét romantikát csúcsra járató, újabb keletű, szinte szintipop slágerjelöltek (Another Heaven, Surrender), a Curses ezekkel és az ősszel érkező új album ígéretével búcsúzott a közönségtől, amelynek a bő egy­órányi koncertidő alatt is nagy élményben volt része.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.