Visszhang: koncert

Curses

  • - minek -
  • 2024. június 5.

Visszhang

Luca Venezia karizmatikus és izgalmas alakja egy olyan zenei irányzatnak, amelyet szinte a múltból teleportáltak.

A Curses a négy évtizede virágkorát élő posztpunk/szintiwave/goth/EBM világból építkezik, s ez szervesül saját gyártású zenéiben, korunk sötétnek nevezett, de inkább csak borongós-melankolikus diszkójának lüktetésével. Venezia az utóbbi pár évben állandó alkotótárssal, a basszusgitáros-producer Ben Airey (alkotói nevén: Dame Bonnet) társaságában készít zenéket, így duóban léptek színpadra az A38 Orr Stúdiójában is. A hatásos tálalás – uralkodóan vörös fények, vörös rózsák a kütyükkel telepakolt asztalon – remekül előlegezi meg, hogy mire számíthatunk, de Venezia a színpadi jelenlétében is maga a dekadens elegancia, ezt viszont bármikor zárójelbe tudja tenni egy-egy keresetlen gesztussal – mondjuk éneklés közben fésüli hátra rakoncátlan fürtjeit. Érdekes orgánuma néha a fiatal Marc Almondéra, néha egyenesen Wayne Hussey-éra emlékeztet, de legalább ennyire fontos a gitárjátéka is. Airey basszuson (és néha elektronikus dobon) diktálja a ritmust, a többi gépekről megy. A koncert gerincét adó posztpunk/wave-szerű számok (Crucify, Miriam) után a fináléban érkeztek a sötét romantikát csúcsra járató, újabb keletű, szinte szintipop slágerjelöltek (Another Heaven, Surrender), a Curses ezekkel és az ősszel érkező új album ígéretével búcsúzott a közönségtől, amelynek a bő egy­órányi koncertidő alatt is nagy élményben volt része.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.